Gondolatom a nyitottságról.

Kedvelt időtöltésem lett a könyveim olvasgatása mellett hogy számomra hiteles blogokat látogatok, melyek tartalmukkal igen sokat segítenek, hogy bizonyos dolgokat, területeket még tisztábban és még inkább reálisan lássak. Sok esetben a más vonalon más látással rendelkező testvéreim írásai igazi ösztönzést adnak egy-egy téma további kutatására, boncolgatására. Valamint rendkívül értékes segítséget adnak, hogy látásom sokkal inkább széles spektrumú, mondhatni a más fejével gondolkozó is legyen.

Úgy vélem ugyanis, hogy Isten igéjének fényénél egy-egy téma tanulmányozásánál érdemes a saját szemüvegünket kicsit félre tolni és megvizsgálni, más hitelre méltó emberek gondolatait is, mert ezzel tapasztalatom szerint igen látványos előrelépést élhetünk meg valamint rengeteg úgymond "vakfolt" is eltűnik, amelyek bizony jelen vannak gondolkozásunkban bármely felekezethez is tartozzunk. Megfigyeltem, hogy szinte mindenki, tartozzon Krisztus testében bármely felekezethez/gyülekezethez az évek során akaratlanul is kialakít egy úgynevezett felekezeti szemüveget magának. Nos, ez még nem tragédia nincs is ezzel semmi baj, legalábbis a keresztény élet első éveiben. Hiszen a növekedés részeként szükséges, hogy tápláljanak bennünket. S mint tudjuk, minden családban másként főznek még akkor is, ha az alapanyagok azonosak is. Később, viszont amikor egy hívő ember felnövekedik és már a keményebb eledel megemésztése sem okoz neki problémát. Elkezdi megérteni, felfedezni a helyét Isten munkájában. Általában ebben az időszakban, felismeri ezt a bizonyos "szemüveget" magán. Ez mindenképp az érettségére mutató jel lesz. Amennyiben pedig a Szent Szellem vezetésében felismeri, hogy mikor szükséges e szemüveg megléte mellett is meglátni, felismerni azokat a látásokat, amelyeket Isten még megmutatni szeretne számára. Akkor mind az Úrral való kapcsolatában mind a hitéletében egy újabb mérföldkövet hagy el és egy még izgalmasabb időszakba lép be.

Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy nem vagyunk malacok, akik mindenevők. S az igének engedve szükséges megmaradni abban, amiben megtaníttatunk. Ahogy az ige int is minket:"Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el." a botránkozást okozó és szakadást kiváltó tanításokat pedig valóban lelepleznünk, és elutasítanunk kell. Az ilyenek közül, több kifejezetten gonosz szellemek tanítása. "Ez nem az a bölcsesség, amely felülről jő, hanem földi, testi és ördögi."  Tehát a mi feladatunk előbb-utóbb, Isten vezetésében az lesz, hogy Isten beszédéből se el ne vegyünk, se hozzá ne tegyünk a „szemüvegünk" miatt.  Viszont nyitottságunkban ne essünk át a ló túloldalára sem. Ne fogadjunk el az Isten igazságával szemben álló emberi parancsolatokat, vélelmeket, se ördögi bölcsességgel átitatott eretnekségeket.  

A mi feladatunk a hívő élet növekedésében a személyes és rendszeres táplálkozás. A tejnek itala után a rendszeres kemény eledel emésztése. Melyet nem feltétlen mindig otthon és nem biztos, hogy előre puhítva fogunk megkapni. Isten ugyanis ahhoz, hogy tanítson, elvezessen az életedre vonatkozó aktuális igazságokra, megtartotta magánál annak szabadságát, hogy bármit és bárkit, bármikor felhasználhat a velünk kapcsolatos tervei elérésében.  

 Köszönöm a figyelmed.