Feszültségoldó.
Reagálásom a Fesz van c könyvre mellyel nem egyszer már így a napokban is megkerestek.
/Írásom magán vélemény/
A napokban kialakult volna a munkahelyemen pedig ősz elején volt egy komolyabb beszélgetésem a Bartus László által, jó pár éve írt: „Fesz van” című, könyvel kapcsolatban mely köztudottan igen lehúzó hangvitelű írás azzal a gyülekezettel kapcsolatosan ahol megtértem és megismertem az ott folyó munka által Isten Dicsőséges személyét. Az a pár gondolat, amit most leírok ide csupán egyetlen ok miatt történik. Mégpedig azért mert a személyes beszélgetéseimkor többször előfordult már hogy kifogásként említik Laci esetét.
S ez által, mint egy azonnal el is akarják tolni maguktól ezen emberek a megtérés és az Isten személyével való megbékélés lehetőségét. Magyarán erre hivatkozva némelyek úgy érzik jogos, ha bezárják a fülüket az evangélium előtt.
Mivel kifejezetten, tudom, hogy azon ember is be fog nézni ide, aki pár napja "idő hiányában" nem tudott végighallgatni. Így mivel nem tudom, hogy mikor jár legközelebb Pesten, telefonszáma hiányában ezt a lehetőséget választom, hogy elmondjam, amit akkor szerettem volna. De remélem másnak is hasznos gondolat lesz, az alábbi pár sor.
Kérdés az volt hogy olvastam e a könyvet. A válaszom igen olvastam. Igaz nem kíváncsiságból és nem magamért. Egyszerűen tudtam, hogy igen sokan megkeresnek, majd a könyvel kapcsolatosan mind a munkahelyemen mind a testvéreim között. Amúgy sem szoktam általam nem evett „puding” izéről véleményt alkotni. Sőt a megemlített emberek igen nagy részét személyesen is ismertem kit jobban kit kevésbé. A másik kérdés pedig igaz kimondatlanul de az volt akkor nekem te ne beszéljél...
Tehát a könyvel kapcsolatosan csak annyit, tudok mondani, mint annak idején a karizmatikus káosz című könyv kapcsán is megjegyeztem. Elég egyértelműen negatív töltésű földbe döngölni szándékozó írás. Már ez a tény igen beszédes azok számára, akik szellemben is nézik a dolgokat. Az hogy rávilágít hibákra, esetleges túl-hangsúlyokra egy-egy ténnyel kapcsolatosan. Semmi kép nem jogosíthat fel senkit, arra hogy szeretetlen ítélkező és nem egyszer keserű méregből, szó szerint drasztikus előítéleteket, féligazságokat megfogalmazva nekitámadjon olyan Isten munkáját végző embereknek, akiket gyümölcseikről egyértelműen be lehet azonosítani. Akik életét munkáját mérlegre téve még a vak is látja Isten bizonyságát rajtuk és munkájukon. Akik ismernek, tudják rólam, hogy még azzal az emberrel is tisztelettel és emberbaráti szeretettel beszélek még a háta mögött is, akikkel homlokegyénest másként gondolkozom. Ezért is elfogadhatatlan számomra, ha magukat keresztényeknek tartó emberek szó szerint egy eltaposó, lenyomó, szeretetlen és irgalmatlan hangnemben tálalnak valamit. (Ha Isten így bánna velünk már üres, volna a Földgolyó.) Még ha igazat mondanának, akkor sem szabad e vélemények előtt megnyitni magunkat. Mivel a mondatok mögötti erő egy sötét szellemi erőt körvonalaz. A bibliában nem egy esetben látható hogy az úgymond igazságot megmondó személy mögött sokszor milyen szív milyen szellem van. (Még ha csak egy ideig, is mint Péter esetében)
Gondoljatok azon emberekre, akik Jézushoz vitték a tetten kapott asszonyt. Milyen szívvel tették? Jézus egyértelműen leleplezte őket. Ott volt a jövendő mondó lányka, aki az „igazat” mondta Pál apostolról,
ennek ellenére mégis egy tisztátalan szellem volt a mondandója mögött. Pál ki is űzte.
Nem volt kíváncsi, arra hogy démoni szellemben lévő ember reklámozza, még ha épp állítása helyes is volt. Az ige alapján látjuk, hogy sátán is tud „igazat”mondani. Jézusnak is a megkísértésekor igazat mondott valóban meg volt írva, amire utalt ti: hogy „angyalainak parancsol felőled” ugyanis ezt idézte arcátlanul a sátán az Úr Jézusnak. De mit látunk Jézus nem engedelmeskedett nem ugrott le! Pedig úgy mond igazságot hallott.
Nem tudom eléggé hangsúlyozni mennyire nem mindegy, hogy ki milyen szellemben van milyen szellemből, szól. Itt is kulcsfontosságú, amit az ige tanít nekünk.
„Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-e; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” Hozzáteszem a szellemeket nem csak próféták esetében, kell megpróbálni.
„Aki igaznak mondja a bűnöst, és kárhoztatja az igazat, utálatos az Úrnak egyaránt mind a kettő.”
„Azért levetvén a hazugságot, szóljatok igazságot, ki - ki az ő felebarátjával: mert egymásnak tagjai vagyunk.”
Azon túl, hogy nagyon-nagyon nem értek egyet Bartus könyvével és annak legtöbb megállapításával. Van egy lényeges dolog a mi szempontunkból nézve. Mégpedig az, amit maga Bartus is megfogalmazott könyve 24. oldalán. :
„A legtöbb kívülállót (főleg azokat, akik nem kedvelték a gyülekezetet) mindig az érdekelte: mit keres ott annyi értelmes ember?
Szakmájában is kiválóság. „Mit kerestél ott te?” Hát ezt: Istent.” Mondja Bartus.
Majd pár sorral odébb ezt írja: „Megtaláltuk Istent. Ez a magyarázata annak, hogy képesek voltunk mindenre. Megismertünk valamit, amit nem akartunk elveszíteni. Számunkra Isten nem fogalom, teológia, mítosz volt, hanem valóság.”
Nos ezek Bartus szavai, Természetesen ezt minden a gyülekezetben megtért ember is vallja. Azt gondolom egy Istent kereső embernek, ez elég kell, hogy legyen. Az Isten megtalálása a vele való kapcsolatfelvétel a gyülekezetben abszolúte lehetséges, mint ahogy ez fentebb egyértelműen ki van mondva. A személyes nézeteltérés akár milyen is más lapra tartozik ezt mindenki előbb -utóbb be kell látnia.
A könyv többi tartalma, állítása mivel elégé ellenőrizhetetlen és igen szubjektív. De hangsúlyozom, ha színtiszta igazság is lenne, akkor sem tartozna gyülekezeten kívül lévő emberekre, de véleményem szerint még a gyülekezet 98 százalékára sem. A félreértéseket és a felmerülő problémákat az érintett feleknek kell lereagálni.
S ott is figyelembe véve, hogy ki kicsoda. Mert például, azt látjuk a bibliából, hogy amikor Péter apostollal szemben felmerült valami nem helyénvaló. Akkor nem akárki ment oda Péterhez tisztázni a dolgokat, hanem vele egyenrangú és elhívású ember történetesen Pál apostol.
Nem pedig olyan embereknek kell a dolgokat, úgymond „rend berakni”, akik az adott területet, dolgokat nem látják át vagy csak részinformációkkal rendelkezve találgatásokra, és feltételezésekre építkezhetnek. Az ilyen ember szinte biztos, hogy helytelen konzekvenciákat fog levonni és még helytelenebb cselekedeteket fog véghezvinni, ahogy ez számomra az egész Bartus ügyből is kitűnt azokban a hónapokban.
Salamonon keresztül az ige azt kéri, ne avatkozzunk más dolgába, ami minket nem érint. Mert kárunk származhat belőle. Mint ahogy ez sok éretlen és fiatal kereszténnyel meg is esett azokban a napokban. Az Úrhoz való szaladás helyett, mert egy Isten gyermeke így tesz, ha nem ért valamit. Olyan ringbe szálltak be melyben számukra Isten egyáltalán nem adott feladatot és küzdőteret. Valamint azt gondolom több Istent személyét kereső embert is leblokkolt és elbizonytalanított Bartus írása. Számomra már csak ez az egy nyilvánvaló negatív gyümölcse is a könyvnek egyértelművé teszi, hogy milyen szellem is volt mögötte.(Legalább is a könyv megírásakor)
Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy azokban a napokban is vezetést adott, hogy helyes döntést hozva
nem szakadtam el a gyülekezettől és a környezetemben elbizonytalanodó embereket is a maradásra bátorítottam.
Köszönöm a figyelmedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése