Horoszkóp és más determináló jövendőmondások.

 

Régebben elsőnek csak állatokon, később a rabszolgatartók sikerrel használták bizonyos helyeken az ember orrlyukába helyezett gyűrűs orrláncot. Ez az eszköz jóval durvább és erősebb volt, mint amit ma divatból használnak egy-egy kultúrkörben. Kiválóan alkalmas volt arra, hogy egy nagyon érzékeny ponton fogva tartva az embert, azzal azt csináltassanak, és oda vezessék ahová csak akarják.

Tudni kell, hogy a jövendőmondás (ideértve a horoszkópot is) célja teljesen megegyezik ezzel a fizikai gyakorlattal, csak szellemi módon, leigázva és determinálva az áldozatát.

Meg kell említeni, hogy míg az asztrológia, mint ezoterikus tan ismerete és kutatása a Szentírás alapján egy keresztény számára egyértelműen tiltott, nem keverendő össze az asztronómiával, amely a földönkívüli, csillagászati ismereteket kutatja és magyarázza a fizika eddigi ismeretének fényében. Ez utóbbi, megengedett és hasznos tudományág.

 De, hogy lássátok milyen ravasz módon próbál mindenképpen beférkőzni a horoszkóp általi jövendőmondás, még a keresztények életébe is. Íme egy kiragadott főcím, egy leginkább a hölgyek által közkedvelt lapból: „Sok mindent elárul rólad a bibliai horoszkópod: ilyen küldetést szánt neked Isten. A Biblia horoszkóp megalkotói meghatározták, hogy melyik csillagjegynek mi a szent küldetése az életben.”

Szeretném nyomatékosan felhívni arra a figyelmet olyan, hogy bibliai horoszkóp nem létezik. A biblia szerint nincs köze/egyezése a világosságnak a sötétséggel.

De nézzük meg az írást:” Így szól az Úr, Izráelnek Szentje és Teremtője: Kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” (A jövőt Isten jelenlétében kell keresni, tőle kell megismernünk és átvennünk. Nála jó kezekben van az életünk és a jövőnk alakulása is.)

„Ha ezt mondják tinektek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, akik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?” Az Úr szerint abszurd dolog az élet dolgai miatt a halottakat, és azok tudományát keresni.

A spiritizmuson (halotti szellemek /démonok) kívül ide tartozik még a tárgyak által, (inga, ouija tábla, kristály vagy üveggömb, kártyavetés stb.) és anyagokból (kávézacc, ólomöntés, belsőségek stb.) való jövendőmondás. Ezek, mint már többször utaltam rá, nem azért kell minden módon kerülni mert butaság, vagy mert nem működik, hanem pont azért, mert a jövendőmondásban, (minden igazságtartalma mellett is) egy sátáni akarat/terv programja kezd el működni, annak meghallgatása után. A jövendőmondás tudatos meghallgatása a szellemvilágban, elfogadást, alávetettséget, azonosulást jelent. Mintegy felhatalmazást ad a mögötte lévő démonoknak, az adott ember sorsának/életének a sátáni leuralására. A szellemvilág, nem ismeri az „á nem hiszek benne csak elolvasom /meghallgatom védekezést. Nem jó játszadozni azzal, amit Isten igen komolyan tilt, mert az embert az okkult (titkos, elzárt ismeret) leigázza és a kárhozatra rendeli. Amit Isten elzárt, azt nem jó kilesni, nem jó ott kutatni, mert e tevékenység ártására van az embernek, megrabolja, leigázza, és nem egy esetben megbetegíti a lelkét és a testét is.

„A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.”

A tudás hatalmas fellelőség, a bukott ember nincs kész rá, hogy bizonyos dolgokról mélyebb tudása legyen. Isten tudja, hogy milyen ismeretet és mikor akar átadni nekünk. Őt megkerülve, a bukott szellemvilágból meríteni információt, akár magunkra nézve akár másokra nézve, roppant nagy felelőtlenség, ami súlyos következményekkel jár, a határt átlépő emberre és leszármazottjaira nézve.

Isten azért adta a Szavának elérhető kijelentését, a Szentírás kinyilatkoztatását, hogy a generációk azon nevelkedjenek. Ebből ugyanis áldás, megértés, bölcsesség, boldogulás, és valós jövőkép ismerhető meg.

Köszönöm a figyelmeteket.

 

 

Milyen Jézust Ismersz?

 

„Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Amilyen Jézust prédikálnak, az emberek olyan Jézusban hisznek.

Amilyen Jézusról beszélnek, olyan mutatkozik meg az emberek életében.

Amilyen Jézusra figyelsz olyan tud cselekedni benned és általad.  

Ezért is rendkívül szükséges, hogy a teljes írást és azt is helyesen hasogatva mint aranyalma ezüst tálcán kínáljuk fel a teljes evangéliumot a hallgatóságnak. Meg kell érteni, az emberek olyan Jézusban hisznek, amilyet bemutatnak nekik.

Ahol nincs szó a Szent, Igaz, és örökké áldandó Jézus Krisztusról, ott az emberek nem hisznek és nem ismerik a Szent, Igaz és örökké áldandó Jézust. (Megjegyzem a szerető Jézust azért ismerik mindenfelé, mert legtöbbször így mutatják be őt, az embereknek.) De ha csak a szerető Jézus van bemutatva, prédikálva, akkor nem a teljes evangélium van bemutatva és prédikálva. Igy az emberek hite nem fog tudni kialakulni, megmutatkozni egészséges módon, Isten akaratában lévőként, csupán egy legyengített, vérszegény módon. Azt gondolom, ez választ is ad rengeteg problémára az egyházban, és az egyéni hivő életekben egyaránt. Valamint részben a tagolódásra is válasz. Ahol nincs szó a szabaditó Jézusról, ott nem ismerik a szabadító jézust, legfeljebb csak hallomásból, de nem tapasztalatból. Ahol nem beszélnek a gyógyító és mindenre elégséges Jézusról, ott nem fogják ismerni személyesen a gyógyító és mindenre elégséges Jézust, legfeljebb homályos hallomásból. A hit hallásból jön létre! Isten beszédének a hallgatása és a Szent Szellem munkája révén alakul ki az ember szellemében/személyiségében leginkább a szívében megjelenve és onnan kiáradva a gondolkozásra a beszédre, megformálva/meghatározva a cselekedeteket, amelyeket Isten már elkészített, hogy azokban járjunk.

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes Szentírás!

Ne érd be kevesebbel, mint a teljes evangélium üzenete!

Ne érd be kevesebbel, mint az Isten beszédén felnövekő, azon megálló, egészséges bibliai hit. Ezek fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Köszönöm a figyelmedet.  

 

Valóban több út vezet fel arra a bizonyos hegyre?

 

Tagadhatatlan, hogy a hegyre alulról/lentről felvezető utat az ember tapossa ki. E folyamatnak részeként, mint ahogyan erre számosan utalnak is, akár több út is, megcélozhatja a hegycsúcsot. Látnunk kell viszont, hogy ezeknek az utaknak a java része, még a hegy félmagasságát sem érik el. A hegy különböző magassági szakaszaiban, egyszerűen megszakadva találjuk, mert vagy elérték a céljukat abban a magasságban, vagy egyszerűen, a nem használat miatt,  megszűntek. (Akár, előre nem látott természeti akadály, akár kedvezőtlen és életveszélyessé váló folytatás miatt.) Ebből következve jogosan megállapítható, hogy a valósan a hegycsúcsra tartó utak száma, a magasság növekedésével egyre csökken, és a tapasztalt hegymászók beszámolóit is figyelembe véve, meg kell értenünk, hogy közvetlen a hegycsúcsra már csak egy út kerül kitaposásra.

Most váltsunk a földiről, spirituális nézőpontra és nézzük meg a keresztény igazság fényénél a helyzetet. A biblia határozott állítása, hogy csak egyetlen helyes és igazi út létezik, amelyben/amelyen keresztül, valóságosan eljuthatunk a teremtő örökkévaló Istenhez, az Atyához. Ez az Út pedig, nem más, mint Jézus Krisztus! Az Isten egyszülött fia! Aki testben megjelent és megváltotta az emberiséget, amikor is kereszthalált halt értünk. A megváltó személyének és egyedüliségének igazságát, az egész szentírás kiemeli. Nos általában ez az a pont, ilyenkor szoktak előállni, a biblia ezen igazságát, azaz a kizárólagosságot elvető emberek, azzal, hogy de hát hogy-hogy nem tudjuk, hogy a hegyre sok út vezet fel. Az hogy ezt most szajkózásból, vagy teljes vallási meggyőződésből teszi, másodlagos. Mint láttuk, a gyakorlatban végrehajtott hegymászás is cáfolja feltételezésüket, de vitathatatlan, hogy számos embert visszatart az Úr Jézus követésétől ez a pontatlan „több út vezet a hegyre” feltételezés.

A most következő gondolatomat kifejezetten azoknak írom, akik bizonytalanok ezen a területen, vagy magukénak vallják ezt a több út létezik feltételezést. Szellemi szempontból nincs értelme arról vitázni, hogy hány út is vezet fel a hegyre, mert ez így nem más csak vallás. (maga-választotta istentisztelet)     A vallás, pedig mint tudjuk, minden esetben alulról fölfelé próbál behatolni az Isten jelenlétébe. Ez minden vallásra igaz, ahogy önmegváltásukat, illetve ön-igazulttá tevő vallásos cselekedeteiket végezve építik a saját Bábeli tornyukat. De Isten, soha nem fogadta el a bukott ember, igazságot félretevő, cselekedetekre épülő felfelé törekvését. Tehát a vallások magabiztos toronyépítését, „hegyre való felkapaszkodását” Isten soha nem kedvelte. Erről régebben itt írtam link:Gondolataim a vallásról pillantás Bábel tornyára. 

Isten tehát a bukott ember/emberiség problémájára, egyetlen egy személyben, a testé lett Jézus Krisztusban, az emberiség megváltójában adta meg a választ. Ő mellette tett bizonyságot: „Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.”

Valamint, maga Jézus is ezt állította:” Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam.” Befejezésül nagyon fontosnak tartom, hogy soha ne tévesszük szem elől, azt a tényt, hogy a vallások alulról felfelé törekednek az Istennel/Istenekkel kapcsolatba lépni, míg az Igaz Isten, fiában Jézus Krisztusban felülről lefelé lehajolva hozzánk, épített utat számunkra, hogy vele élő kapcsolatban lehessünk.E tényt ábrázolja ki az a csodás történés, amikor is a kegyelem megnyílt az ember számára: „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. És íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasadt” Nem tudok mit mondani, csodálatos, lenyűgöző Isten beszédének tökéletessége. „Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.” Dicsőség a mi urunknak Jézus Krisztusnak, örökkön örökké!

 Köszönöm a figyelmeteket. 

Legyetek áldottak és legyetek biztosak abban, hogy a helyes úton vagytok. 

Fotó: Pinterest                    

Az Úr Jézus, a két lator, és az emberiség egésze.

A három keresztfa három kategória, ami átöleli az emberiség egészét. Amikor az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatára sor került, és életét adta önként szeretetéből fakadóan nem egyedül lett keresztre feszítve. A jobb és bal keze felől is egy-egy latort, aznap elérte az ítélete és megkereste a halál. Három embert lett megfeszítve, ami három igen éles határvonallal elválasztott embersorsot mutat be nekünk, és igen fontos üzenete van számunkra. Kezdjük a középső keresztfán megfeszített emberrel, akit Jézusnak és oly sokszor ember fiának is neveztek. Mint tudjuk, az örökkévaló Krisztus, aki minden szempontból áldandó Isten, kiüresítette magát, és nem vette számba, hogy az Istennel, az örökkévalóság Atyjával egyenlő/egylényegű, emberré lett. Az Ige megjelent testben és lakozott közöttünk, ahogy azt olvassuk. Azaz több mint kétezer évvel ezelőtt, Krisztus Isteni személye, egy héber és még érintetlen hajadonon keresztül, a Szent Szellemtől megfoganván, emberré lett, és az Isteni szónak megfelelően Jézusnak lett elnevezve. Nagyon nagy fontossággal bír, ugyancsak az-az igazság is, hogy a Názáreti Jézus Krisztus test szerint Zsidó származású, amint meg is van írva: „Az Üdvösség a Zsidók közül támadt.” Tehát nem Indiai, nem Afrikai és nem szilaj Magyar ember volt, kackiás bajusszal, bármennyire is szeretnék sokan. De kétségtelen, Jézus Krisztus származásának igazságán, túlmutat az a tény, hogy Ő az Isten, aki megjelent testben, akinek a személyében az Atya Isten kijelentette/láthatóvá tette magát az egész emberiség számára. S akik e kijelentést elfogadják, megtapasztalják, hogy:

"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. ” Tehát a középső kereszten megfeszített tökéletes, bűntelen ember, (Isten, ha nem lett volna emberré, nem tudott volna meghalni értünk és nem tudott volna megváltani minket, elveszetteket) nem egy a vallási vezetők soraiban, hanem azok felett álló, Isten bizonyságtételével bíró, dicsőséges megváltója az egész emberi nemnek. Ő az uraknak ura, és a királyoknak királya! Több mindenről kéne még itt írnom, de tovább kell haladnunk. Tehát térjünk rá, az Úr Jézus mellett jobb és bal felől megfeszített bűnösökre. Ezek az emberek, mint az el is hangzik, méltán, azaz jogosan lettek elítélve a kor törvényeinek áthágása miatt. Azt is gondolhatnánk két éppen lebukott bűnöző, akik semmiben nem különböznek egymástól. De mint látni fogjuk, a két ember szívbéli gondolkozása, hitcselekedete és sorsa között, hatalmas különbség mutatkozik meg, azokban az igazán nehéz órákban. Míg Jézus az Isten dicsőségét, igazságát, akaratát és országát képviseli, addig a két lator az egész emberiségnek a kiábrázolója. Ugyanis minden kor, minden embere felsorakozik, valamelyik lator mögé.

De nézzük is meg röviden, a két lator közötti égbekiáltó különbségeket. (Azt már letisztáztuk, hogy mindketten bűnös és halált érdemlő emberek, ebben nem volt köztük különbség!) Az egyik kételkedve káromolja Jézus, és látni akar, bizonyítékot akar Jézus Istensége felől, a másik elismeri Jézus bűntelen voltát, de nem csak emberi szinten, hiszen Urának szólítja, és a halál utáni jövőre nézve, segítségül is hívja. Az egyik hitetlenül szól, a szíve, lelkiismerete érintetlen az igazság fényétől. A pillanatnyi földi időre vonatkozó gondolkozással bír: „csak ezt ússzam meg valahogy” de azért próba szerencse odakiált Jézusnak, HA csakugyan az vagy, akinek mondtad magad, HA Krisztus vagy, akkor tegyél már valamit, old meg, hogy ez a rémálom véget érjen. De a HA, az nem hit! A ha, az kételkedés, kétségbevonás, a gonosz megváltatlan szív jellemzője, azaz hitetlenség. Az pedig hatalmas probléma, mert lehetetlen hit nélkül Istennek tetszeni. A másik lator szíve, gondolkozása, hite és reménysége, teljesen más volt. Ő hittel szólt, hittel hívta segítségül az Úr Jézus Krisztust, és bizony még a földi dimenzióban egyértelmű megerősítést is kapott. Az Isteni válasz határozott volt számára. Még ma velem leszel, miután ennek az egésznek vége van itt a földön. Mivel is fejezhetném be ezt a gondolatmenetet, minthogy megkérdezzem konkrétan tőled, kedves olvasó, te melyik lator mögött állsz? Aki kételkedik, vagy aki hisz az Úr Jézus Krisztusnak. 

Bizony nagyon nem mindegy, ezért kérlek gondold át, és köszönöm a figyelmedet.

A képkollázs saját készítésű régebbi oldalam. 

Gondolatom a hittel kapcsolatban.

 

Ahhoz, hogy ne csalódjál, meg kell értened és meg kell élned a bibliai hitet. Ahol ez elmaradt, hajlamosak a hívők úgy kezelni a hitet, mint egy bankjegyet, vagy mint egy könyvespolcon lévő könyvet. Gondolják, ha szükség van rá, előveszik, és használják. (például, fél éve nem imádkozott, nem töltött időt, sem Isten dicsőséges közösségével, sem Isten szavával. Esetleg hébe-hóba rapszodikusan, kénytelenségből, tett valamit, a lelkiismeret megnyugtatására.) Majd hirtelen, egy nap, ott áll valami igazán nem várt és nem jó dolog, (ez nem negatív megvallás, az ige mondja hogy sok baja van az igaznak) történés, esemény, kellős közepében, és mint egy szerencse bankjegyet, elkezdi tenni az addig is jól tudott szent, Isten előtt kedves cselekedetek egyikét, esetleg az összeset, amit ismer. (Mindjárt nem kell könyörögni, hogy keresse az Urat, hirtelen annyiszor fogja segítségül hívni Jézus nevét, mint addig soha.) De mivel a hit, (kivéve a hit ajándéka) nem így működik, mert az egy aktív, szívből feltörő, folyamatosan megélt, Istennel való engedelmes életmód, ezért félő, hogy emberünk csalódni fog. Ha elmarad a csalódása, és mégis megoldást kap, az csak, és egyedül, Isten irgalmának lesz köszönhető. És nem mindegy? Mondhatod. Az eredmény a lényeg. Nem! Nem mindegy! Nagyon nem mindegy, Isten azt akarja, hogy gyermekei hitből éljenek, hit által éljenek. 

Az irgalmával pedig ne éljünk vissza, mert gondot okozunk magunknak. (Egy földi apa is szívesen rendet rak a kis kétéves gyermeke körül, de egy tízéves gyermek felé ezen a téren már vannak jogos elvárások.) Mert az igaz ember hitből él. Aki nem hitből él csak arról tesz bizonyságot, hogy még nem igazult meg, illetve engedetlensége folytán, gondok keletkeztek az Istennel való kapcsolatában. Szóval ne éljünk úgy, hogy egy bizonyos ideig komolyan vesszük Istent, majd egy bizonyos ideig félre állítjuk, mintha soha meg se ismertük volna. Én éltem így, és rengeteget vesztettem, te kikerülheted ezt a csapdát.          

Mert számos kiégett és kiábrándult keresztényt látni, akik helytelen hozzáállásuk miatt, a hit félreértelmezése miatt (mert nem jelent meg cselekedetekben, csak a nyelvükön) csalódva, kifelé, vagy csak magukban, azt kiabálják, hogy nem működik. Ez nálam nem működik. Nem kellene ennek így lenni atyámfiai, mondaná Pál. A hit és a cselekedet mindig kéz a kézben jár. Vagy, ahogy mondani szokták, a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit. Szánj rá időt és tanulmányozd a bibliai hittel kapcsolatos igazságokat. Legyen benne sok örömöd és Isten áldjon meg.

 

Imák és időszakaszok

Noha tudjuk a mi mennyei atyánkról, hogy könyörgést meghallgató Isten. Aki már akkor tudja mit szeretnénk kérni, miért keressük Őt, amikor még, meg sem fogalmaztuk azt a szánkkal. Mégis a hívő ember, ha nincs résen, el tud keseredni, és el tud bizonytalanodni, ami igen veszélyes állapot, mert ilyenkor a szívéből kilopható a hit. Szerintem mindenki tudja, miről beszélek.                        Az imában Istenhez forduló ember, egyik gyakori hibája, hogy elrebeg egy imát, és kész passz a dolog le is van tudva, hiszen Isten nem süket. Sokszor hallottam hívőket úgy beszélni, hogy ha másodszor imádkozol ugyanazért, akkor az hitetlenség, és más hasonló butaságokat. Az valóban igaz, hogyha életveszélyben, vagy azonnali beavatkozást igénylő történésbe kerül egy hívő, legtöbbször elégséges akár csak az Úr Jézus hatalmas nevét segítségül hívva, kiáltanunk. De az ilyen helyzeteket nem vehetem alapul, mert nem ez az általános. Az általános az sokkal inkább az, amikor zörgetünk, A zörgetés pedig nem egy vagy két koppintás, ezt hamar be lehet látni.  „Mert aki kér, mind kap; és aki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Testvéreim, a kérés, a keresés, a zörgetés nem egy másodperces dolog, a legtöbbször egy időt és folyamatosságot igénylő cselekedet. Az ó szövetségben ezt olvassuk: „Monda azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Ő pedig monda az Izrael királyának: Lőj a földbe, és bele lőtt a földbe háromszor; azután abbahagyta. Akkor megharagudott reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lőnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így már csak háromszor vered meg a Siriabelieket.” Ha megnézed, igazolható hogy a kevés is működött, csak éppen jóval alul maradt Isten tökéletes akaratának és áldásának. Értsd meg a dolgoknak ideje, van! Gondolj csak erre az igeversre: „Hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, akik hit és békességes tűrés által öröklik az ígéreteket.”  Itt látható, hogy problémának, meghiúsító erőnek mondja Isten, a békességes tűrés hiányát, és még valamit, a restséget. Ugyanis amikor nem biztosítjuk a dolgoknak járó időt, akkor restek, lusták, közömbösek vagyunk. Igy pedig nehézkes lesz jó eredményt elérni. A hitednek legtöbbször kézen kell fogni a türelmet, és együtt kell haladniuk a kijelölt cél felé. A bibliában azt látjuk az áttörések, az imaválaszok, a szabadulások, gyógyulások, váltakozó időszakaszokat kívántak meg. Így olvashatjuk: „abban az órában, vagy azon órában, „és azon a napon” és „másnapra”, vagy „harmadnapra”, vagy „abban az esztendőben”, de igaz ritkán, de előfordul, hogy egy-egy imaválasz beteljesedése hét esztendőt vagy esetlegesen több évtizedet is igénybe vett. Tehát nem szabad elfelejtened, hogy Isten nem véletlen hívja fel a figyelmünket arra, hogy a valós bibliai, Isten igéjéből megnyert hitünk mellé, kitartást, állhatatosságot, jó reménységet (ami a jövővel kapcsolatos) kell ragasztanunk, mert csak így lesz száz százalékos az eredmény feletti örömünk.

 

Isten áldását kívánom az életetekre, és köszönöm a figyelmeteket.  

 

Maszk és oltás

 Számos ember tanácstalan a maszkkal és az oltással kapcsolatosan.Valahol ez érthető, mert tényleg rengeteg információ, és féligazság (jobb esetben) éri az embert, mind két oldalról. Valamint beszélgetéseimben számosan kérdezik, hogy beoltassák e magukat. A maszkkal kapcsolatban azt gondolom nem a szubjektív véleményünk a fontos, akár egyetértek vele, akár nem, a vírus létezik, így a maszkviselésnek megvan a létjogosultsága, és pont. Ez akkor is igaz, ha bizonyos intézkedéseket túldimenzionáltnak vélünk. Akár úgy van, akár nem, nem lehetek felelőtlen, és nem játszhatok mások egészségével, netalán ha tévedek a feltételezésemben. Tehát én magam is hordom a maszkot és másokat is, erre kérek. Az oltással kapcsolatosan viszont lényegesen nehezebb és összetettebb feladatunk van, hogy jó döntést hozzunk. A felelősség az adott emberé, sokan szeretnék, hogy más mondja meg nekik, hogy tegyék, vagy ne tegyék. De ez olyan horderejű, amiben a legfontosabb irányfény szerintem, az, ami így szól: „Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel.” Egy másik ilyen igazság, így szól: „Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.” A kételkedés a félelem a dolgok/döntések, sietettet elhamarkodása, amúgy sem jó alap egy döntés meghozatalához.

Még egy ilyen irányfény: „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” Csak annyit fűznék hozzá, mind magunk felé és mind mások felé szükséges, hogy döntéseinkben áldások legyünk, cselekedeteinkben jót tegyünk. Persze még számos ige van, amit fáklyaként használhatunk, hogy minél korrektebb lépést tegyünk az ügyben, épp ezért imádkozva, az igére figyelve szükséges Isten akaratát keresnünk és cselekednünk. Itt szeretném még arra is felhívni a figyelmeteket, illetve inkább csak emlékeztetni, hogy amiképpen hívő életetek során soha nem csalódtatok Isten hűségében és szeretetéből fakadó tökéletes gondviselésében, úgy most se gondoljátok, hogy a sötétebb órák idején, a bizonytalanságban és a kialakult káoszban, magatokra hagyna. Testvérem, jól figyelj rám, ez még akkor is igaz, ha az Úrral való kapcsolatodban a részedről nem minden stimmel.  Isten jó! Isten JÓ! Még a gonoszokra is felhozza a napját és esőt ad, hogy legyen kenyér számukra is. Mennyivel inkább gondoskodik és segíti a te életedet, aki megbékültél vele, szent fia Jézus Krisztus által. Ne félj, és ne legyél kicsinyhitű. Ne csüggedj el lelkedben, sokkal inkább erősítsd meg magad az Úrban, ahogyan Dávid is tette a szorult időszakaiban. Tudom, hogy nem adtam én se konkrét választ a kérdésben, de nem is állt szándékomban, nem csak azért, mert nincs kompetenciám erre, hanem azért is, mert ilyen kérdésekben sokkal inkább, egy személyes hitből (meggyőződésből, és sok tanácsos által való konzekvencianyerésből) fakadó, felelősségteljes döntést kell hozni minden embernek. (A sok tanácsos közé értem a szakembereket, szellemi példaképeket a konkrét tapaszaltokkal rendelkezőket még akkor is ha köztük is lesz pro és kontra vélemény.)   

Meg kell értenünk, olyan időket élünk, amiben minél inkább meg kell tanulnunk Isten vezetésére figyelni, egyre kevésbé opció, az utánzás, a más hitének az oldalvizén való hajózás, Isten személyes Isten és a kapcsolatotok személyességéből fakadóan az Ő szavát akaratát és Szellemének vezetését kell megragadnunk. Ennek a felelősségét, azt gondolom, nem lehet kiadni a kezünkből, máséba áttéve. Isten adjon nekünk vezetést és bölcsességet, amikor eljön az ideje, hogy helyes döntést hozzunk, hiszen ebben a kérdésben sem lehet általánosítva, egy kaptafa szerint cselekedni. Egészen bizonyos vagyok benne, lesz, akinek mindenféleképpen szükséges az oltás Pl. olyan helyen dolgozik, hogy elvárás lesz tőle, ha maradni akar a munkakörében. A másik oldalon, ott lesznek azok, akik, még ha akarnának se kaphatnak oltást, mert egészségi állapotuk és annak speciális kezelése ezt nem engedi. De képtelenség kivesézni egyesével az előfordulható utakat, nekünk a sajátunkat kell felismerni, megérteni, hogy jó lelkiismerettel és szívből/hitben tudjunk áldásos döntést hozni. Jó egészséget és Isten vezetésének felismerését kérem magam és mindenki más számára is.  

Köszönöm a figyelmeteket