Valóban több út vezet fel arra a bizonyos hegyre?

 

Tagadhatatlan, hogy a hegyre alulról/lentről felvezető utat az ember tapossa ki. E folyamatnak részeként, mint ahogyan erre számosan utalnak is, akár több út is, megcélozhatja a hegycsúcsot. Látnunk kell viszont, hogy ezeknek az utaknak a java része, még a hegy félmagasságát sem érik el. A hegy különböző magassági szakaszaiban, egyszerűen megszakadva találjuk, mert vagy elérték a céljukat abban a magasságban, vagy egyszerűen, a nem használat miatt,  megszűntek. (Akár, előre nem látott természeti akadály, akár kedvezőtlen és életveszélyessé váló folytatás miatt.) Ebből következve jogosan megállapítható, hogy a valósan a hegycsúcsra tartó utak száma, a magasság növekedésével egyre csökken, és a tapasztalt hegymászók beszámolóit is figyelembe véve, meg kell értenünk, hogy közvetlen a hegycsúcsra már csak egy út kerül kitaposásra.

Most váltsunk a földiről, spirituális nézőpontra és nézzük meg a keresztény igazság fényénél a helyzetet. A biblia határozott állítása, hogy csak egyetlen helyes és igazi út létezik, amelyben/amelyen keresztül, valóságosan eljuthatunk a teremtő örökkévaló Istenhez, az Atyához. Ez az Út pedig, nem más, mint Jézus Krisztus! Az Isten egyszülött fia! Aki testben megjelent és megváltotta az emberiséget, amikor is kereszthalált halt értünk. A megváltó személyének és egyedüliségének igazságát, az egész szentírás kiemeli. Nos általában ez az a pont, ilyenkor szoktak előállni, a biblia ezen igazságát, azaz a kizárólagosságot elvető emberek, azzal, hogy de hát hogy-hogy nem tudjuk, hogy a hegyre sok út vezet fel. Az hogy ezt most szajkózásból, vagy teljes vallási meggyőződésből teszi, másodlagos. Mint láttuk, a gyakorlatban végrehajtott hegymászás is cáfolja feltételezésüket, de vitathatatlan, hogy számos embert visszatart az Úr Jézus követésétől ez a pontatlan „több út vezet a hegyre” feltételezés.

A most következő gondolatomat kifejezetten azoknak írom, akik bizonytalanok ezen a területen, vagy magukénak vallják ezt a több út létezik feltételezést. Szellemi szempontból nincs értelme arról vitázni, hogy hány út is vezet fel a hegyre, mert ez így nem más csak vallás. (maga-választotta istentisztelet)     A vallás, pedig mint tudjuk, minden esetben alulról fölfelé próbál behatolni az Isten jelenlétébe. Ez minden vallásra igaz, ahogy önmegváltásukat, illetve ön-igazulttá tevő vallásos cselekedeteiket végezve építik a saját Bábeli tornyukat. De Isten, soha nem fogadta el a bukott ember, igazságot félretevő, cselekedetekre épülő felfelé törekvését. Tehát a vallások magabiztos toronyépítését, „hegyre való felkapaszkodását” Isten soha nem kedvelte. Erről régebben itt írtam link:Gondolataim a vallásról pillantás Bábel tornyára. 

Isten tehát a bukott ember/emberiség problémájára, egyetlen egy személyben, a testé lett Jézus Krisztusban, az emberiség megváltójában adta meg a választ. Ő mellette tett bizonyságot: „Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.”

Valamint, maga Jézus is ezt állította:” Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mi módon tudhatjuk azért az utat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem csak én általam.” Befejezésül nagyon fontosnak tartom, hogy soha ne tévesszük szem elől, azt a tényt, hogy a vallások alulról felfelé törekednek az Istennel/Istenekkel kapcsolatba lépni, míg az Igaz Isten, fiában Jézus Krisztusban felülről lefelé lehajolva hozzánk, épített utat számunkra, hogy vele élő kapcsolatban lehessünk.E tényt ábrázolja ki az a csodás történés, amikor is a kegyelem megnyílt az ember számára: „Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. És íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasadt” Nem tudok mit mondani, csodálatos, lenyűgöző Isten beszédének tökéletessége. „Aki felülről jött, feljebb való mindenkinél. Aki a földről való, földi az és földieket szól; aki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél.” Dicsőség a mi urunknak Jézus Krisztusnak, örökkön örökké!

 Köszönöm a figyelmeteket. 

Legyetek áldottak és legyetek biztosak abban, hogy a helyes úton vagytok. 

Fotó: Pinterest                    

Az Úr Jézus, a két lator, és az emberiség egésze.

A három keresztfa három kategória, ami átöleli az emberiség egészét. Amikor az Úr Jézus értünk hozott engesztelő áldozatára sor került, és életét adta önként szeretetéből fakadóan nem egyedül lett keresztre feszítve. A jobb és bal keze felől is egy-egy latort, aznap elérte az ítélete és megkereste a halál. Három embert lett megfeszítve, ami három igen éles határvonallal elválasztott embersorsot mutat be nekünk, és igen fontos üzenete van számunkra. Kezdjük a középső keresztfán megfeszített emberrel, akit Jézusnak és oly sokszor ember fiának is neveztek. Mint tudjuk, az örökkévaló Krisztus, aki minden szempontból áldandó Isten, kiüresítette magát, és nem vette számba, hogy az Istennel, az örökkévalóság Atyjával egyenlő/egylényegű, emberré lett. Az Ige megjelent testben és lakozott közöttünk, ahogy azt olvassuk. Azaz több mint kétezer évvel ezelőtt, Krisztus Isteni személye, egy héber és még érintetlen hajadonon keresztül, a Szent Szellemtől megfoganván, emberré lett, és az Isteni szónak megfelelően Jézusnak lett elnevezve. Nagyon nagy fontossággal bír, ugyancsak az-az igazság is, hogy a Názáreti Jézus Krisztus test szerint Zsidó származású, amint meg is van írva: „Az Üdvösség a Zsidók közül támadt.” Tehát nem Indiai, nem Afrikai és nem szilaj Magyar ember volt, kackiás bajusszal, bármennyire is szeretnék sokan. De kétségtelen, Jézus Krisztus származásának igazságán, túlmutat az a tény, hogy Ő az Isten, aki megjelent testben, akinek a személyében az Atya Isten kijelentette/láthatóvá tette magát az egész emberiség számára. S akik e kijelentést elfogadják, megtapasztalják, hogy:

"Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel. Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. ” Tehát a középső kereszten megfeszített tökéletes, bűntelen ember, (Isten, ha nem lett volna emberré, nem tudott volna meghalni értünk és nem tudott volna megváltani minket, elveszetteket) nem egy a vallási vezetők soraiban, hanem azok felett álló, Isten bizonyságtételével bíró, dicsőséges megváltója az egész emberi nemnek. Ő az uraknak ura, és a királyoknak királya! Több mindenről kéne még itt írnom, de tovább kell haladnunk. Tehát térjünk rá, az Úr Jézus mellett jobb és bal felől megfeszített bűnösökre. Ezek az emberek, mint az el is hangzik, méltán, azaz jogosan lettek elítélve a kor törvényeinek áthágása miatt. Azt is gondolhatnánk két éppen lebukott bűnöző, akik semmiben nem különböznek egymástól. De mint látni fogjuk, a két ember szívbéli gondolkozása, hitcselekedete és sorsa között, hatalmas különbség mutatkozik meg, azokban az igazán nehéz órákban. Míg Jézus az Isten dicsőségét, igazságát, akaratát és országát képviseli, addig a két lator az egész emberiségnek a kiábrázolója. Ugyanis minden kor, minden embere felsorakozik, valamelyik lator mögé.

De nézzük is meg röviden, a két lator közötti égbekiáltó különbségeket. (Azt már letisztáztuk, hogy mindketten bűnös és halált érdemlő emberek, ebben nem volt köztük különbség!) Az egyik kételkedve káromolja Jézus, és látni akar, bizonyítékot akar Jézus Istensége felől, a másik elismeri Jézus bűntelen voltát, de nem csak emberi szinten, hiszen Urának szólítja, és a halál utáni jövőre nézve, segítségül is hívja. Az egyik hitetlenül szól, a szíve, lelkiismerete érintetlen az igazság fényétől. A pillanatnyi földi időre vonatkozó gondolkozással bír: „csak ezt ússzam meg valahogy” de azért próba szerencse odakiált Jézusnak, HA csakugyan az vagy, akinek mondtad magad, HA Krisztus vagy, akkor tegyél már valamit, old meg, hogy ez a rémálom véget érjen. De a HA, az nem hit! A ha, az kételkedés, kétségbevonás, a gonosz megváltatlan szív jellemzője, azaz hitetlenség. Az pedig hatalmas probléma, mert lehetetlen hit nélkül Istennek tetszeni. A másik lator szíve, gondolkozása, hite és reménysége, teljesen más volt. Ő hittel szólt, hittel hívta segítségül az Úr Jézus Krisztust, és bizony még a földi dimenzióban egyértelmű megerősítést is kapott. Az Isteni válasz határozott volt számára. Még ma velem leszel, miután ennek az egésznek vége van itt a földön. Mivel is fejezhetném be ezt a gondolatmenetet, minthogy megkérdezzem konkrétan tőled, kedves olvasó, te melyik lator mögött állsz? Aki kételkedik, vagy aki hisz az Úr Jézus Krisztusnak. 

Bizony nagyon nem mindegy, ezért kérlek gondold át, és köszönöm a figyelmedet.

A képkollázs saját készítésű régebbi oldalam. 

Gondolatom a hittel kapcsolatban.

 

Ahhoz, hogy ne csalódjál, meg kell értened és meg kell élned a bibliai hitet. Ahol ez elmaradt, hajlamosak a hívők úgy kezelni a hitet, mint egy bankjegyet, vagy mint egy könyvespolcon lévő könyvet. Gondolják, ha szükség van rá, előveszik, és használják. (például, fél éve nem imádkozott, nem töltött időt, sem Isten dicsőséges közösségével, sem Isten szavával. Esetleg hébe-hóba rapszodikusan, kénytelenségből, tett valamit, a lelkiismeret megnyugtatására.) Majd hirtelen, egy nap, ott áll valami igazán nem várt és nem jó dolog, (ez nem negatív megvallás, az ige mondja hogy sok baja van az igaznak) történés, esemény, kellős közepében, és mint egy szerencse bankjegyet, elkezdi tenni az addig is jól tudott szent, Isten előtt kedves cselekedetek egyikét, esetleg az összeset, amit ismer. (Mindjárt nem kell könyörögni, hogy keresse az Urat, hirtelen annyiszor fogja segítségül hívni Jézus nevét, mint addig soha.) De mivel a hit, (kivéve a hit ajándéka) nem így működik, mert az egy aktív, szívből feltörő, folyamatosan megélt, Istennel való engedelmes életmód, ezért félő, hogy emberünk csalódni fog. Ha elmarad a csalódása, és mégis megoldást kap, az csak, és egyedül, Isten irgalmának lesz köszönhető. És nem mindegy? Mondhatod. Az eredmény a lényeg. Nem! Nem mindegy! Nagyon nem mindegy, Isten azt akarja, hogy gyermekei hitből éljenek, hit által éljenek. 

Az irgalmával pedig ne éljünk vissza, mert gondot okozunk magunknak. (Egy földi apa is szívesen rendet rak a kis kétéves gyermeke körül, de egy tízéves gyermek felé ezen a téren már vannak jogos elvárások.) Mert az igaz ember hitből él. Aki nem hitből él csak arról tesz bizonyságot, hogy még nem igazult meg, illetve engedetlensége folytán, gondok keletkeztek az Istennel való kapcsolatában. Szóval ne éljünk úgy, hogy egy bizonyos ideig komolyan vesszük Istent, majd egy bizonyos ideig félre állítjuk, mintha soha meg se ismertük volna. Én éltem így, és rengeteget vesztettem, te kikerülheted ezt a csapdát.          

Mert számos kiégett és kiábrándult keresztényt látni, akik helytelen hozzáállásuk miatt, a hit félreértelmezése miatt (mert nem jelent meg cselekedetekben, csak a nyelvükön) csalódva, kifelé, vagy csak magukban, azt kiabálják, hogy nem működik. Ez nálam nem működik. Nem kellene ennek így lenni atyámfiai, mondaná Pál. A hit és a cselekedet mindig kéz a kézben jár. Vagy, ahogy mondani szokták, a hit, amely nem tesz semmit, nem ér semmit. Szánj rá időt és tanulmányozd a bibliai hittel kapcsolatos igazságokat. Legyen benne sok örömöd és Isten áldjon meg.