Hazafelé lépdelve

A mennyei karrier megkezdése, egészen új és ma még többnyire ismeretlen kihívásokat tartalmaz! A földön élt keresztény életünk, ebbe fog beleintegrálódni, az ehhez való kapcsolódást alapozza meg. Jó, rendben. Bekerülök a menybe, és mit fogok ott tenni? Állandóan dicsérem majd Isten? Kórista leszek az örökkévalóságban?

Nos a fenti mondat a fülem hallatára hangzott el, egy keresztény szájából, és egészen ledöbbentettek. Nem annyira a mondatok mögött lévő földhözragadtság, a pökhendi minden alázatot nélkülöző kevélység miatt. Sokkal inkább, mert ezek a mondatok, egy igen mély sötétségre vallanak és egy félelmetesen sivár kapcsolatról árulkodnak e hívő részéről.

Ez már komoly betegség jele és egy nem megbecsült kapcsolatról árulkodik. Ha a benned lévő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?

Az Isteni dicsőség otthonába való bekerülésünk Isten végtelen kegyelméből, nem végcél, hanem alap! Tudom most sokan arra az igeversre, gondolhatnak, hogy elérvén a hit célját, a lélek üdvösségét. Természetesen ez jogos, de itt a hit céljáról beszélünk, ha figyelmesen megnézed. Mondhatnám úgy is, elérvén a mennyei hely küszöbét. A menny célja kimondhatatlanul nagyobb, szerteágazóbb és most még alig - alig felfogható, mint a mi, egyáltalán nem lebecsült, mennybe kerülésünk lehetősége. („Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.”) A mennybe jutás nem a teljes cél, az a kezdete az örökkévalóság egy olyan korszakának, amiben már nem kell számolnunk a földön megismert korlátokkal/ hátrányokkal és fékekkel. Hiszen mit mond az Írás! Mi is a kiteljesedett mennyei cél? A test feltámadása! A teljes személyiségünk Isten előtt való megjelenése. A teljes megváltásunk gyakorlati átvétele, annak (nem csak a szellemünk és lelkünk) a megvalósult kiteljesedése, amikor feltámadott testben fogunk Urunk előtt leborulni, és átvenni a megjutalmazásunkat.

„Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.” Szükséges, mert csak így tudjuk majd elkezdeni a mennyei karrierünket. Csak így tudunk megfelelni azoknak a mennyei feladatoknak és életvitelnek, amelyet Isten személy szerint nekünk rendel. Ott már nem leszünk romlandóak, nem leszünk erőtlenek, ami gyalázatban vetettet el, az dicsőségben támad majd fel! Ami halandó elnyeri a halhatatlanságot. Így fogunk felkészülni a mennyei életvitelre! Kiteljesedve és teljes örömmel bírva! Noha nyilvánvalóan nem leszünk mindentudóak önmagunkban, mégis a rész szerinti ismeret, már nem lesz jellemzőnk, mert mindig és mindenkor meríthetünk majd. az örökké áldandó Istenünk, mindentudásából. A színről-színre látás feladataink ezerfélesége, az Isten oldalán való munkavégzés sokszínűsége most még elképzelhetetlen. Felül fogja haladni a legmerészebb álmainkat is! (angyalok és úgy vélem más teremtmények feletti igazságos, Isten dicsőségére való hatalomgyakorlás, a teremtés meglévő és további gazdagításának munkálatai, a mennyei könyvtárhoz tartozó munkálatok, de bátran használható a képzelet, természetesen az írások fényénél.)  Nem úgy lesz az, ahogyan a fentebb említett ember gondolja. A hazaérkezés nem abból áll, hogy a küszöbnél megállva, befelé köszöngetek és ennyi a boldogság. Azt azért, azonnal megjegyzem, az mellett, hogy már a hazaérkezésünk és köszönési lehetőségünk is teljes hálára kötelez, mert ez az igazság! Nyugodtan fellélegezhetünk, mert az „itt” gyakran megélt sivárságát, nem kell és nem is szabad az „ott” valóságára kivetítenünk.

Az Úr nem csak jó helyet készített nekünk, hanem csodálatosat és minden álmunkat, messze meghaladót is.  De érthető módon, erről most még, hogy a bibliai kereteit ne lépjük át, igen keveset szólhatunk.  Áldott legyen az Ö neve!

Köszönöm a figyelmeteket, és kérlek, nézzétek el, hogy ebben a csodálatos témában, csak igen érintőlegesen tudtam fogalmazni.