Boldogság expressz.

„A boldogság, nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével, vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia. Azok az emberek, akik megtanulják, hogyan kell irányításuk alatt tartani belső élményeiket, képesek arra, hogy életük minőségét is meghatározzák - ennél közelebb egyikünk sem igen kerülhet a boldogsághoz”  /Csíkszentmihályi Mihály/

 Teljesen érthetően törekszünk a boldogságra. Sőt egyenesen a tartós boldogságra vágyunk, amivel mondom nincs is semmi baj. A cél jó! A probléma az, ahogy ehhez az áhított célhoz, el akarunk jutni. A boldogság eléréséhez, sokan olyan utakat választanak, amelyekről számtalanszor beigazolódott már, hogy egyáltalán nem, vagy csak nagyon kérészéletű boldogságot nyújtanak. Ráadás ezt még az is bonyolítja, hogy mást és mást értünk boldogság alatt, ami nem mellékes az eléréséhez szükséges út szempontjából sem. A számtalan boldogsághoz vezető út, a világ kirakatában csillog, S ki ne repülne rá ezekre az igézően sokat ígérő káprázatokra. Ez a kézzelfogható már készként tálalt „boldogság”.

Ezek mellett azonban, talán még jobban meghatározza a napjainkat az a bennünk folyamatosan cikázó gondolat, aminek a kezdete mindig hasonló: Ha meglesz , ha elértem: Ha elérem azt, ha meglesz ez, ha végre jó állásom lesz, ha végre megváltoznak a körülményeim, ha meglesz a lakásom, ha végre megkéri a kezem, ha lesz végre feleségem, ha megszületik a gyerek. Stb. De a sornak soha nincs vége. A várakozási időben pedig rengeteg önvigaszt nyújtunk magunknak, akár függőségek és más vitalitásunkat/életünket romboló  helytelen magatartásokkal. (Vannak természetesen nem romboló, sőt egyenesen hasznosnak nevezhető, életszakaszt kitöltő forráskeresések, mint a sport vagy a kreatív időtöltés. De ezeket lényegesen kevesebben választják, és mint tudjuk ezek is csak egy ideig és a személyiségünket csak részben érintő áldások. ) Amikor óhajtott vágyaink, annak rendje és módja szerint az elvártaknak megfelelően megvalósulnak, rövid időn belül rádöbbenünk, hogy a remélt/várt boldogság, ha meg is érkezett, igen illékonynak bizonyult, pedig vigyáztunk rá, vagy legalábbis azt gondoltuk, hogy így tettünk. De a mulandóság foga beleharapott. Mondhatnám, nem meglepő, hogy a világban ez a tapasztalat szinte mindenkinek osztályrésze. Persze van, aki még magának sem meri beismerni, hogy a boldogság utáni vesszőfutásai, rendre kudarcot vallottak, és a pótszerei, is csak a megoldás illúzióját adják. Valahogy minden hibádzik, valahol elfolyik a szépség, és a drágakő sem csillan minden oldalán. Valahogy az idelent tökéletlensége, felfelé irányítja a figyelmüket. Nincs depis rohamom, csak gondolkozom ezeken, és a hiábavalóság, most csupán mint szó, repked körülöttem. Elemben érdemes megnézni egy régi-régi könyv útmutatását, a boldogsággal illetve annak elérésével kapcsolatosan, mert megoldásnak lenni kell. Csak jó helyen kell keresni.  

„Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán, bűnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül, hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal.”

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.”

„Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az, az ember, aki ő benne bízik.”

„Akik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;”

„Ímé, szolgáim vígadnak szívük boldogságában, és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgatni fogtok;”

„Boldog, aki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.”

„Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.”

„Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.”

Ez nem az összes bibliai vers a boldogsággal kapcsolatban, mégis bőségesen elégséges, hogy rálássunk, miért is van annyi boldogtalan ember, bármerre is járunk. Természetesen a megoldás létezik! A legjobb szerintem a teremtővel való megbékélés, mert ennek csodálatos hozadéka, a jövő! Az Örök élet, ami az írások szerint kizárólag Jézus Krisztusban jelent és adatott meg, valamint az Isten országának számunkra is elért valósága. Természetesen, tisztában vagyok vele, hogy vannak olyan embertársaim, akik bármi okra hivatkozva, (még egyelőre) kerülik ezt a lehetőséget. Természetesen számukra is leírtam a fenti sorokat, mert azt kívánom, és azt cselekszem, amit fordított esetben magam is örömmel vennék. (azaz, ha egy dologban/valóságban ha felismerik az igazságot és a megoldást, akkor azt ne hallgassák el előlem.) Végül is ez, sokkal inkább valós szeretet, mint a szívtelen bár mosoly gazdag ölelés. Ha pedig szeretet, akkor célnál vagyunk. A boldogság legdinamikusabb és kiapadhatatlan forrása a szeretet! Amit kapnunk és adnunk kell, különben minden csak erőlködés marad.  

Köszönöm a figyelmedet.