Nem a hitben hiszek, én Isten „bolondja vagyok”.

„A hitből való igazság pedig így szól: Ne mondd a te szívedben: Kicsoda megy föl a mennybe? (azaz, hogy Krisztust aláhozza;) Avagy: Kicsoda száll le a mélységbe? (azaz, hogy Krisztust a halálból felhozza.) De mit mond? Közel hozzád a beszéd, a szádban és a szívedben van: azaz a hit beszéde, amelyet mi hirdetünk. Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre. Mert azt mondja az írás: Valaki hisz ő benne, meg nem szégyenül. Mert nincs különbség zsidó meg görög között; mert ugyanaz az Ura mindeneknek, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, akik őt segítségül hívják. Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik. Mi módon hívják azért segítségül azt, akiben nem hisznek? Mi módon hisznek pedig abban, aki felől nem hallottak? Mi módon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mi módon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? Amiképpen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, akik jókat hirdetnek! De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek? Azért a hit, hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” (Róma 10)

Az Istent nem kereső, nem elfogadó embertársaink, gyakran szegezik nekünk, hogy mi egy nem létező fantazmagóriában, egy általunk félelemből (vagy bármi okból) kreált istenben hiszünk. Azaz a szükségeink, gyengeségeink, félelmeink miatt létrehoztunk egy kitalált személyt, akit naponta előveszünk a megnyugtatásunk érdekében. De különben is, ha ez nem így van, akkor bizonyítsuk be Isten létezését. (Itt fontos megemlíteni, hogy maga a szentírás első lapjától kezdve Isten feltételezi, hogy Személyes létezése egyértelmű, és alap a továbbiakra nézve.) A Római levélben van egy elég ütős megjegyzés, ami felett sokan átsiklanak, miszerint: „Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem, mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.” Ez a kijelentés világossá teszi, hogy a kezdeti alapállás az volt, hogy nem nagyon létezett értelménél lévő ember a földön, aki számára nem lett volna evidens, hogy a teremtett világnak van teremtője. Bátran kimondhatjuk, hogy ettől az igazságtól a különféle torzulások, és a sötétség szolgáinak információi szakították el az embereket. Kialakultak a hamis istenképek, a kiengesztelésre váró bálványistenek, a gonosz angyalok Istenítése. Vélhetőleg az istentagadás, mint egy választható lehetőség, ha nem is olyan kiforrott és általánosan elterjedt módon, mint napjainkban, de jelen volt.  Ebben a roppant nagy spirituális és vallási káoszban, sötétségben, Isten választott egy olyan népet, amelyiknek a magáról való helyes kijelentést megadva, azt a feladatott adta, hogy közvetítse tovább az Igaz Istenismeretet és rendtartást. Isten szólt rendszeresen a próféták által, majd az idők végén, ahogy olvassuk a szentírásban, kibocsájtotta/elküldte az Ő Szent Fiát hogy tökéletes emberként, a megváltok legyen. Hogy visszakanyarodjak e kis kitérő után a poszt címéhez, azzal folytatnám, hogy az Igaz Istenismeretnek, a valódi hitnek, az alapja, nem a hit maga. A valódi bibliai hit, egy személy körül forog és csúcsosodik ki, aki nem más, mint a messiás, a Názáreti Jézus Krisztus!

A keresztény hit Őreá, az életére, a cselekedeteire, a halálára, és feltámadására épül, és azon nyugszik rendíthetetlenül, oly annyira, hogy még a pokol kapui sem tudnak erőt venni ezen igazságokon. (természetesen próbálkozás az van bőven)

Az írás így szól: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!"  (megtartatsz, megmenekülsz, ha meghalsz is élsz, az Isten által számodra is elkészített helyre kerülsz)

Nem kétlem, ez mesének, fantázia szüleménynek, bolondságnak tűnhet sokaknak, esetleg buta vakhitnek. De akik így gondolják, tévednek, és butaságot beszélnek, a Zsoltárokban ez így van kifejezve: „A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolata.”  Vagy egy másik helyen: "Ezt mondta a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”

A római levél pedig megerősíti: „Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él. Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennük; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek; És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.”

Nehéz szavak ezek, és könnyebb tagadni, mint szembenézni vele, de ez a tényen nem változtat. Csak az orrunkig látni, vagy csípőből, kizárni Isten létezését, szerintem tényleg butaság, nem csak logikátlan. Én a magam részéről, a biblia által közölt világnézetet, igazságokat, magát kijelentés rendszerét, sokkal inkább megalapozottabbnak látom, mint bármely vallásét, vagy akár a tagadásra épülő ateizmus hitét. Nyilván ezért is tudtam megmaradni hívő embernek, Isten nekem is kegyelmet adott, hogy az „igehirdetés bolondságát” magamhoz öleljem.

„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-e Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetsszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél. Mert tekintsétek csak a ti hivatásotokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek. Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtlenjeit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket. És a világ nemtelenjeit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse: Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem. Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcsességül lett nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Hogy, amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.”

Egy kapcsolódó videót itt megnézhetsz.

Köszönöm a figyelmeteket.