A nagy Eklézsiának, (újjászületett Jézus Krisztust követő, kereszténységnek)
szükségszerű feladata, hogy Isten vezetésében, a sót és a világosságot az élet
minden területére, elvigye. Ahogyan mindenki számára világos, hogy a bűn a romlás és a
sötétség, elárasztotta a nemzeteket (nem mindenben egyformán) és totális módon
beszennyezett minden területet, a sporttól az oktatásig, ahol csak emberek tevékenykednek, bátran
kimondhatjuk, hogy egyértelmű akarata Istennek, hogy noha az „odafelvalókkal”
kell törődnünk leginkább, ez nem jelenti azt, hogy az idelent valókat bármely
területen is elhanyagolhatjuk. Az egyetemes egyház által, Krisztus akaratában
lévő, Isten beszédének megfelelő „sózás” és „világítás” el kell, hogy érje a
nemzeteket, társadalmi berendezkedésüktől függetlenül, e-kor hívőin keresztül.
Első sorban az Örömhírrel, de azzal párhuzamosan a bibliában kijelentett
életvitelre vonatkozó igazságok megfogalmazásával/bemutatásával is. Ezen a ponton pedig
kikerülhetetlen, a politizálás, megkerülhetetlen a mindennapi élethez tartózó,
azt mozgató társadalmi tevékenységekben való aktív részvétel. Az egyháznak hatni kell a világra, nem elég párhuzamosan
haladni vele, bezártan és csupán szemlélődve. Az egyháznak van politikai
küldetése, nonszensz lenne ezt, vagy bármely más területet, só és világosság nélkül
hagyva, teljes mértékben átengedni a gonosz számára. A világból kihívott
szentek serege, e csoda ellenére még mindig a társadalomban létezik, amit pedig
a politika átitat és meghatároz. Ebből fakadóan, szükségszerű a politikában
való, Isten akarata szerinti részvétel. Ennek alapja a kapcsolódó imaélet, és a
gyakorlati rész megtétele, amikor az aktuálissá válik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése