Azt tudom, hogy az írás egyértelműen szól, hogy az utolsó időkben,
jellemző lesz a szeretetlenség, és e talajon felnövő sok más gonoszság. Mégis valahogy
ezt elkönyveltem a világban, az Istent nem ismerő emberek közötti
kapcsolatokban. /nincs békességük a hitetleneknek, mondja az írás/ Abból tudnak
adni, amivel rendelkeznek. De azt már nagyon nehezen tudom megemészteni, amikor
keresztényeknél látni, kiakasztó szeretetlenséget, mégpedig a saját közvetlen hozzátartozójuk
körében.
Érthetetlen számomra, miként lökheti el egy szülő a
gyermekét, vagy egy gyermek a saját szüleit, mindezt keresztényként, azért mert
a másik fél helytelen magatartást, életvitelt, viszonyulást mutat fel, akár
tartósan is. Mindig felmerül ilyenkor bennem a kérdés. Mi indokolhatja,
indokolhatja e egyáltalán valami a családtagunktól való elfordulást,
személyének elutasítását, a tőle való elzárkózást. Ha történik ilyen, miért
történik? Mi az alapja az ilyen magatartásnak? Nehéz téma ,de érdemes vele, sőt kell vele foglalkozni! Több olyan esetről is tudok,
amikor szeretetlen, meggondolatlan, felelőtlen és elhamarkodott döntést hoztak
keresztények, amelynek a gyümölcsei később egyáltalán nem igazolódtak. Nem segítették
elő a negligált személy megtérését, Isten felé fordulását. Sőt inkább,
cselekedetük igen nagy lökést adott, a dac a megkeményedés és a hitetlenség
felé való eltolódáshoz. Tudok olyan kamaszról, aki azt mesélte, hogy majd belefullad
az öt körülvevő szeretetlenségbe, és mellőzöttségbe, ami igen fáj neki, és
természetesen a fájdalom vagy némi dac miatt is, nem megy a szüleivel
gyülekezetbe. E magatartására a szülőktől még inkább csak, szapulást, az ö
szavaival „Isteneskedést” kap, ami teljesen kikészíti már. Egy moziba nem
vinnének el, a közös programokból ki vagyok zárva mondván „nekem a bűn a
lázadás” fontosabb. Köszönöm de nem kérek ebből a kereszténységből.
A betegeknek van szükségük orvosra, és ha még ellenséges is
velem, hát nem azt tanítja e az írás hogy még az ellenségeimet is szeressem. Ez
nem egyetértést vagy azonosulást jelent a bűneikkel, a helytelen
életmódjukkal, ez nem megalkuvás! Vagy netán más keresztények előtt szégyellni
való magatartás. Szeretném elmondani a ”
gondot viselni „magába foglalja a minőségi idő megadását, a megfelelő törődést,
a valós figyelmet a családtagok minden tagja számára, lehetőleg rendszeresen. De éppen így magába foglalja
az anyagi gondoskodást, az adott lehetőségeknek megfelelően. Pl., ha épp segélyből
él egy család, nem kell figyelembe venni a gyermek 30 ezer forintos lego játék igényét
és az ezzel járó hisztijét, vagy egy esetleges kamasz 40 ezres sportcipő
kérelmét. De ugyan így, ha egy idős eltartott szülő, akit a gyermekei gondoznak
és anyagilag is, támogatnak, mert nincs nyugdíja/vagy kevés. Nem tarthat igényt
olyan a fiatalokat megterhelő, őket kényelmetlen helyzetbe vagy adósságba szorító
nem létfontosságú dolgokra, amik nélkül amúgy is teljesen jól megvan. Bár az
adósságba hajszolást/kényszerítést az a tapasztalatom sokkal inkább a kamasz és
felnőtt korú gyermekek kényszerítik ki a szülőktől sokszor teljesen értelmetlen és
felesleges dolgokra. De végül is akár ki is teszi, a kényszerítés a másik
akaratának megtörése manipulálással, az nem más, mint varázslás. Utálatos egy
bűn! Bármilyen okból/célból történjen is. Ide tartozik az örökség kimanipulálása sürgetése, és más minden szeretetet nélkülöző piszkoskodás.
Csak úgy, mint a szeretetlenség a saját családunkban a szeretteinkkel
szemben vagy akár a rokonokkal szemben, akik felé lehet, hogy pont mi vagyunk
az egyetlenek, akik szolgálni tudnának az evangéliummal, hogy üdvösséget
nyerjenek.
Köszönöm a figyelmeteket!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése