Már egy ideje a hit témája körül forognak a gondolataim.
Ezekből, a gondolatokból, felismerésekből fogok most leírni
párat, annak reményében, hogy benneteket is továbbgondolásra, átértékelésre,
rendezésre buzdítsalak, ebben a lényegi témában. Nem igazán kell hangsúlyoznom,
a hit rendkívül fontos szerepét a hívő élet egészére nézve. Bizonyára mindenki
ismeri a biblia azon kijelentését, hogy lehetetlen dolog hit nélkül Istenhez
közeledni/tőle pozitív értékelést kapni. Ha van valami, ami úgymond csípi Isten
szemét, amit nem igazán tolerál, az a hitetlenség! Ezt a tényt nagyon fontos
megtanulnunk, rengeteg csalódást, félreértést, és felesleges körök megfutását
küszöbölhetjük ki, ha ezt az igazságot szem előtt tartjuk a hívő életünkben.
Most nem térek ki részletesen arra, hogy a biblia lapjain azt találjuk, hogy
Isten elvárja, számon kéri gyermekeitől a hit meglétét és annak
megmutatkozását. Igen sok igevers szól elmarasztalóan és kárhoztatva a
hitetlenséget, a kishitűséget, és a halott hitet. Jézus szavaiból is egyértelmű
hogy számára érthetetlen, és felháborító volt, ha a tanítványok nem mutatták
be/nem élték meg a gyakorlatban a bibliai hitet.
„És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy
nincsen hitetek?”
„Vétkeztünk és gonoszságot míveltünk, hitetlenül
cselekedtünk és pártot ütöttünk ellened, és eltávoztunk a te parancsolataidtól
és ítéleteidtől.”
„Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt.”
„Ő pedig felelvén néki, monda: Óh hitetlen nemzetség, meddig
leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt hozzám.”
Igen sok igeverset lehetne még citálni, de én elégségesnek
látom a fentieket, ahhoz hogy teljesen tisztában legyünk a ténnyel: Isten nem
kultiválja a hitetlenséget!
A következő feladatunk annak megértése, hogy a biblia nem
tartja értékelhetőnek a cselekedeteket nélkülöző hitet! Lehet, hogy ez így
nyersnek tűnik egyesek számára, de attól még teljes mértékben igaz.
Egyértelműen felismerhető az egészséges bibliaértelmezésből, hogy a
szellemben/szívben meglévő hitet a cselekedetek teszik teljessé. A biblia
szerint a cselekedetek nélküli hit halott hit és Isten előtt elfogadhatatlan. A
bibliában minden megmutatkozó hitet egyben cselekedetekben is mérni és
beazonosítani lehetett.
Szoktunk beszélni, értelmi, észhitről, ami nem mozgatja meg
az ember szellemét/szívét és személyiségét, magyarán nincs cselekedete. Ezért
az észhitet, ami a biblia igaznak tartása minden Isten akarata szerinti
cselekedet nélkül, még mindig a halott hit kategóriájába kell sorolnunk, hiszen
nincs mérhető gyakorlati megnyilvánulása, ami az adott embert megváltoztatná,
és közelebb vinné Isten akaratához. A bibliai hit az ember teljes személyiségének
adatott, a teljes személyiségét akarja áthatni és nem csak az értelmét/elméjét.
Az írástudóknál pont ez volt a probléma, ezért mondta Jézus nekik:
„Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett
rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
Az ő igéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő
elküldött, ti annak nem hisztek.
Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban
van a ti örök életetek; és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam;
És nem akartok hozzám Jönni, hogy életetek legyen!
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg
bennetek:”
Írástudók, bibliaismerő emberek kutatják a szentírást, de sajnos
a Szent Szellem vezetése nélkül. Jézus szerint hiába ismerik az írásokat nincs hitük/nem
hisznek. Az ige nincs maradandóan bennük, azaz nem lesz igenné és ámenné az életükben,
csupán a tudásukat érinti. Konklúzió:”az Istennek szeretete nincs meg bennetek”
Természetesen Isten áldja meg a teológusokat, írástudókat, remek emberek sokat köszönhetek nekik. Szóval akinek nem inge.. :)
Köszönöm a figyelmeteket, ha Isten is megengedi, nemsokára folytatom
a témát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése