Elindulunk:
Örömmel tölt el, az a tapasztalom, hogy egyre több hívő ismeri fel, hogy mennyire szükségessé válik olykor túllátni a saját felekezeti szemüvegén, és ugyanígy szükségeltetik, hogy szeretett kapcsolata a hívő emberekkel mérhető legyen a világi,az Isten még nem Ismerő embertársaink előtt. Mos nem az ökumenizmusról, beszélek, arról korábban elmondtam a véleményem. Itt olvasható.. Hanem arra akarok emlékeztetni mindenkit, amit Jézus mondott. A tanítványok első ismérve, az hogy őszintén szeretik egymást.
Azt gondolom, hogy mindenkinek sikerült elolvasni és elgondolkozni az apostolok cselekedeteinek 15. fejezetén, amit kiindulási pontnak választottunk azon az úton, amin szeretnénk rendet tenni és újragondolni, hogy mi az, amit Isten elvár tüllünk, mint NEM zsidó háttérből megtért hívőktől. Ha ezen a ponton helyes látással bírsz, az olyan valóságos és mély szabadságot és ebből fakadó örömöt biztosít. Amely mindenképp megéri az erőfeszítést. Nem beszélve arról a rengeteg időről és energiáról, ami felszabadul a hitéletedben, ha elhagyod azokat a vallásos holt cselekedeteket melyek rendkívül Istenesnek, hangzanak csak épp a bibliából, nem lehet gyakorlatukat alátámasztani.
Tehát az első, amit alá kell húznunk ebben a fejezetben az - az hogy azok a kijelentések, amiket a Szent Lélek/Szent Szellem és az Apostolok teljes egységben elvárásként itt megfogalmaztak.
„Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől.”
„Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól, és a paráznaságtól; melyektől, ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!”
Azok a pogány háttérből, a nemzetekből megtért hívőkre vonatkoznak. De azokra kötelezően és mindenkire. Hangsúlyozni szeretném hogy nem akárki, hanem a Szent Szellem az, akinek tetszett, hogy a pogányok közül megtértekre SEMMI TÖBB TEHER ezen SZÜKSÉGES dolgokon kívül ne terhelődjön. Ennek fényében kell elgondolkoznunk azokon a számtalan részünkre elvárt, sőt kötelezővé tett
vallási és hit gyakorlatról, amelyeket a fentiek után jó esetben is csupán emberi parancsolatoknak titulálhatunk. Ezeket Jézus úgy hívta, hogy embereknek rendelései parancsolatai. Tradíciók hagyományok vallási és felekezeti elvárások stb.. stb..
„És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által.Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ézsaiás, mondván:
Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.”
De most kanyarodjunk vissza ahhoz a négy Isteni elváráshoz, amelyeket viszont nem lehet kellően hangsúlyozni pontosan, azért mert ezeket MAGA ISTEN várja el azon gyermekeitől, akik a nemzetek közül megtérnek Ö hozzá, hogy földi életüket Istennel megbékülve éljék tovább.
Ez a négy elvárás egyforma súllyal bír nincs rangsor közöttük pl a vérevés nem kisebb bűn, mint a bálványimádás, még ha nem is, annyira szerteágazó és sokrétű.
Az első a bálványimádás /bálványáldozat és minden, ami ehhez kapcsolódik.
A második a Paráznaság a testi és a szellemi paráznaság egyaránt.
A harmadik a fúlva holt állat.
A negyedik pedig a vérevés és a vérrel kapcsolatos bűnök tilalma.
Ismét szeretnélek megkérni benneteket, hogy olvassátok el a 15. fejezetet és
tudatosítsátok magatokban, hogy milyen nagy Isten kegyelme velünk szemben
hogy csupán négy dolgot/elvárást határozott meg ezen a nagyon fontos apostoli gyűlésen.
Valamint gondolkozzatok e négy alapbűn valóságán és gyakorlatán, hogy miként van jelen az emberi társadalmakban.
A folytatásban szeretnék erre is kitérni.
UI: Kérlek a lassú tempó az ismételgetések melyek már biztos, feltűntek számodra akár előző bejegyzéseimből is, ne zavarjanak, azt tapasztaltam sokkal eredményesebb így haladni előre.
Köszönöm a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése