Gondolataim a bizonyságtevésről.

Ma a bizonyságtevésről / az evangelizálásról szólnék nagy vonalakban. Nem titok hogy minden hívő ember egyben olyan tanítványa is az Úr Jézusnak. Aki meg van bízva, ki van küldve, és fel van kérve a reménységéről való számadásra. Azaz a Krisztusról való vallástétel rendszeres megtételére. Ugyanis teljes mértékben meg vagyok győződve arról, hogy Isten szemszögéből nézve nincs fontosabb, mint hogy az ember megismerje és felvegye a kapcsolatot Teremtőjével az úr Jézus Krisztuson keresztül. S e csoda megtörténte után maga is életével és cselekedeteivel hiteles bizonyság legyen az Úr kegyelméről, irgalmáról és szeretetéről. Az írás azt mondja, hogy már érettek a kalászok az aratásra. Tehát az aratás Ura nem akarja, hogy az emberek elvesszenek a tudatlanságuk és bűneik miatt melyeknek kiszolgáltatva és melyeket kiszolgálva nap, mint nap elkövetnek. 
A biblia kifejezetten azt tanítja, hogy a kárhozat helye nem az emberek számára van elkészítve, hanem a bukott sátáni királyság számára van fenntartva. De ha az ember nem békül meg Istennel, és nem cselekszi annak akaratát, akkor félő, hogy előbb –utóbb beintegrálódik azok közé a bukott szellemi lények közé, akiknek már a kárhoztató ítéletük bizonyos és így maga a bűneiben élő ember is elkárhozik. 

Nos ezt sem Isten, sem a már vele megbékült ember nem akarja, ezért szóban és cselekedetben hirdetni kell az Úr Jézus nevében azt az örömhírt mely az ember megváltásáról, szól. S melynél nincs fontosabb igazság ezen a földgolyón.  Sajnos meg kell jegyeznem, hogy amikor a bizonyságtevésről szólok, nem arról a fajta gyakorlatról beszélek melyet a Russelisták azaz a Jehova tanúi, végeznek a házról házra járogatásuk és az utcán való leszólítgatásuk alkalmával. Szívós kitátásuk  ugyan példás de sajnos nem Isten igazságát tárják az emberek elé, hanem a legtöbb esetben súlyos tévtanaikat.
Akit e téma mélyebben érdekel. Javaslom bizalommal, keresse fel Kovács Zsolt, ex tanú blogját. Itt: Zsotza  Ö nagyobb kompetenciával bír ezen a területen. Mint megtudtam utólag Itt is szeretettel vár Zsolt!

Tehát visszakanyarodva a bizonyságtevéshez meg kell értenünk hogy az nálunk sem állhat másból mint Pálnál és a többi apostolnál bevett gyakorlatból amiről így szól az Írás:  "Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még, pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék."
Itt mindenképpen meg kell állnom egy pár mondat erejéig.
Az évtizedek alatt volt részem megismerni mind elméletben mind gyakorlatban az evangelizálás a hitre vezetés különböző formáit. Ismerem az első sorban logikára, a rációra építő tudatosan megtervezett evangelizálást, ami általában a Szent szellem ajándékai nélkül igyekszik az ember értelmére és szívre hatni a maga racionális érveivel. Ez a fajta evangélium átadás az emberi megértésre épít és abból a feltevésből, indul ki hogy a kérdező/hallgató ember ellenvetései általában intellektuális természetűek.A hangsúly a teológiai válaszadáson van. Isten megáldja ezt a fajta bizonyságtevést, bár az igéből kimutathatóan nem tartja minden helyzetben kielégítőnek/teljesnek. Ami a fenti igéből is egyértelműen kitűnik. Mivel Isten országa az ilyen bizonyságtevésben nem jelenik meg csodák és jelek által, amit pedig Pál egyértelműen szükségesnek tart.Főkként azokban az esetekben amikor sátán természetfeletti erővel áll ellen az igazság hirdetésének.

Ezért pár szóban az ilyen fajta bizonyságtevésről is szólnék, mert életem része ez is megtérésemtől fogva. Isten engem karizmatikus keresztényeken keresztül szólított meg és vezetett élő hitre. Ebből kifolyólag az, amitől sok nem pünkösdi és nem karizmatikus testvérem elzárkózik és elutasít, mint ma már nem működő karizmákat. /nyelveken szólás,hit ajándéka szellemek megítélése stb.  Ki jobban ki kevésbé elzárkózó. Az a szellemi miliő engem a Krisztusba vetett hívő életem során kezdetektől kísér immár lassan negyed évszázada. S nagy örömmel mondhatom, hogy egyre és egyre inkább közelebb visz az Úr Jézus csodálatos személyéhez és az Ö népének szeretetéhez. 
Tehát az a fajta bizonyságtétel számomra és hitem számára azért nem idegen mert a hívő életem első heteitől kezdve az életem része. Mivel a pünkösdi karizmatikus teológiát, képviselő igeverseket szólták számomra így a hitem és a hívő életem ezen igazságokból táplálkozva épült fel. A hit hallásból a hallás Isten igéjéből/Krisztus beszédéből jön létre az emberi szívben. S azt látom hogy kinek mit tanítottak kinek milyen módon hasogatott ige jutott az szerint alakult ki a hívő élete és gyakorlata. Sarkítva lett karizmatikus illetve antikarizmatikus. Nem szükséges ezt elfogadni tőlem, de én így gondolom.

Tehát azt látjuk, hogy Pál alázatosan nem magában bízva nem a maga képességeire támaszkodva, hiszen félve és erőtlenül ment szólni az igét. Mégis kiemeli, hogy nem emberi bölcsességet szól, hanem kész a Szent Szellemben és ajándékaiban mozogva magát Isten erejét is megmutatni. Ne érts félre, nem teszem magam Pállal egyenlő szintre. A kisujját se közelítem, szóval ne menjünk le ilyen gyerekes szintre. De szívemből hiszem Jézus a tanítványok, kiküldésénél meghatározta, hogy mit tegyünk, amikor az emberek felé szolgálunk és a bibliában számos példa is, van a mi tanulságunkra megírva hogy-hogy tegyük azt, amit Jézusnak engedelmeskedve teszünk.   Ami viszont teljesen egybe vág azzal a célkitűzéssel miszerint Jézus Urunk egyértelműen, azt szeretné, ha nem tévelyegnénk, hanem ismernénk az ISTEN IGÉJÉT és az ISTENNEK EREJÉT, ugyanis ez a két terület Jézus szerint az emberek közötti félreértés és tévelygés alapja. Sajnos azt tapasztalom, sokfelé hogy a keresztény testvéreim egy része fél és bizonytalan Isten erejét illetően, ami felületes vagy nem helytálló teológiai ismeretének köszönhető az adott területen.Illetve éretlen nem Isten vezetésében lévő keresztény csecsemők helytelen viselkedése váltott ki. Ez akkor is így van, ha az adott teológiai látás több száz éves és az adott felekezetben azt úgy kell látni és hinni.
/Ezt szeretetből írom és nem, azért mert én magamat egy felsőbbrendű hívőnek gondolom./
Isten meggyőződésem hogy egy olyan népet készít el magának ezekben, az időkben, akik hitből hitbe prédikálnak, mert Isten igazsága legfőképp így jelentődik ki. Olyan hívő népet a mely a helyes teológiai válaszadás mellet képes akár egy okkult kihívást is lefegyverezni. /van több ilyen példa a bibliában/ Olyan népet aki végre nem túlhangsúlyoz vagy elvet  egy egy igazságot, hanem a Szent Szellem vezetésében egységet harmóniát és áldást közvetít.  Azt kívánom magunknak, hogy be tudjuk tölteni az Isten beszédét, ami így szól: Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.


Köszönöm a figyelmedet.