A serdülő gyermekek.

Kristóf bizony erőteljes vágtába kezdett a kamaszodás területén.Hirtelen azt hittem még a két nagy testvérét is be akarja elözni annyira nekilódult. Volt egy két könyv ami aktualitása miatt ismételten előkeült ami a gyermeknevelés a cseperedés állomásai valamint kamaszkor területeit taglalja. Az ilyen témájú irodalom közül van egy két kedvenc is amit örömmel ajánlok a kezdő és a gyakorló szülőknek egyaránt. Ilyenek: Dr. James Dobson valamint Ross Campbell könyvei elég sokat meg lehet kapni magyar fordítással is. A család a gyermeknevelés területén igazán kipróbált hasznos könyvek ezek. Csak ajánlani tudom nekem nagy segítségemre voltak.Áljon itt  Standovári Orsolya rövid összefoglallója a témában.

KAMASZ = PIMASZ? 

Avagy: hogyan kezeljük serdülő csemeténket?

Akár tetszik, akár nem, elérkeztünk a serdülőkor kapujához: ahhoz a dinamikus életszakaszhoz, amely pattanásokkal kezdődik, és szakállasan ér véget? – kezdi Dr. James Dobson pszichológus kamaszokról szóló írását.
Nagyon találó mondat arra az időszakra, amelynek az elején egy gyerekkel van dolgunk, a végén pedig egy felnőtt kerül ki a „kezeink közül”. Ez a metamorfózis az egész család életét megváltoztatja. Ha szeretnénk sikeresen venni az akadályokat, sokat segíthet, ha az alapoktól kezdve átgondoljuk, mivel is kell szembenéznünk, és kialakítunk egy átfogó, tudatos stratégiát. Először is fontos tisztázni, hogy mi a gyereknevelés célja: sikeres, boldog egészséges (testben és lélekben) felnőtteket nevelni, akik megállják a helyüket a „nagybetűsben”, akik különbséget tudnak tenni jó és rossz között, képesek önállóan dönteni saját sorsuk kérdéseiben, és a döntéseik következményeiért vállalják a felelősséget.

Stratégia

A gyermeküket gondosan nevelő szülőket két szélsőség fenyegeti leginkább, amelyeknek mindegyike káros és kerülendő. Az egyik a teljesen liberális nevelés, ilyenkor a szülő –vagy abból a meggyőződésből, hogy ezzel hátráltatná egyénisége kibontakozását, vagy csupán hanyagságból– nem fegyelmezi, nem tiltja el gyermekét semmitől. Nagyon veszélyes módszer, nem készíti fel a nehézségekre, nem tanítja meg a kudarcok feldolgozását, nincsenek beépített korlátok a gyerek életében, amelyek megoltalmazzák a veszélyektől. Sokan azt hiszik, a szülő feladata kimerül a természetes gondviselésben és abban, hogy biztosítsa a gyerek számára a magas színvonalú szórakoztató-ipari hátteret, hogy mindazt élvezhesse, amit a tudomány és a technika nyújtani tud, és amit a szülő esetleg gyerekkorában nélkülözött. A túlzásba vitt liberalizmus káros következményeit viszont felmérések és kutatások százai, valamint maga az élet igazolják. Sem a szülők, sem a tanárok, de még a munkahelyek sem tudnak mit kezdeni az olyan fiatalokkal, akik mindig is azt tettek, amit akartak, és ha valamihez nem volt kedvük, azt egyszerűen ott hagyták.

A másik szélsőség a túlzott védelem/félelem illetve a kemény bánásmód. A túl szigorú szülő megakadályozza gyermekében az egészséges szabadságtudat kialakulását. Ha mindent irányításunk alatt tartunk kamaszkorú gyermekünk életében, akkor megakadályozzuk abban, hogy egyszer elszakadjon tőlünk, és önálló életet éljen. Az apa, aki azzal a felkiáltással, hogy „az élet kemény, sok pofonnal jár, nem fenékig tejfel” és így tovább, ridegtartással neveli gyerekét, nem adja meg neki a szükséges érzelmi támaszt, lelki sérüléseket okoz neki. Az anya, aki annyira félti csemetéjét, hogy legszívesebben magához láncolná, és egyedül nem engedné soha sehova, egészségtelen függőséget épít ki saját maga és gyermeke között, amit talán soha nem sikerül elvágni, és ezzel tönkreteszi a felnövő gyerek életét, sikertelenné teszi majdani párkapcsolatát.

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.” –összegezhetjük a helyes magatartás lényegét. Vagyis biztosítanunk kell a hátteret számára: szeretetet, elfogadást, bátorítást, vigasztalást kell nyújtanunk bárhol és bármikor, de tudnunk kell fokozatosan elengedni, hagyni, hogy kipróbálja a saját szárnyait, megtalálja azt, amiben kiteljesedhet, amivel boldog lehet.


A kamaszkor problémáira sokszor egyszerű, gyakorlati szempontok adnak magyarázatot. Az első, amit tudatosítani kell magunkban az, hogy kamasz gyerekünk testi, fizikai, biológiai, hormonális változásokon megy át. Nem (mindig) direkt produkál váratlan hangulatváltozást: lehet, hogy egy pimasz mondatot azonnal megbán, amint már kimondta, és valójában maga sem érti, hogy csúszhatott ki a száján. Olyan folyamatok játszódnak le benne, amelyeket általában nem ért, ezért gyakran nem tudja őket kontrollálni, talán nem is akarja elfogadni, de nem tehet semmit ellenük. Meg kell tanulnia együtt élni új önmagával. A szülőknek sokkal türelmesebbnek kell lenniük gyerekükkel, mint korábban. A kamaszkor mindenkit próbára tesz a családban, gyakoribbak a veszekedések, több a feszültség.

Ezzel kapcsolatban le kell szögeznünk egy fontos dolgot: ha korábban nem volt pontosan kialakított gyereknevelési stratégiánk, ha nem voltunk következetesek az elveinkhez, hanem minden csak úgy alakult, ahogy a helyzet hozta, amolyan „ahogy esik, úgy puffan” módszert alkalmaztunk, akkor most ne várjunk csodát kamasz gyerekünkkel kapcsolatban. A korábbi problémák, a szülők hibái, mulasztásai, rossz döntései a kamaszkorban gyakran felnagyítva jelennek meg. Például ha egy gyereket kisebb korában gyakran kaptunk hazugságon, és nem szoktattuk le erről valamilyen módszerrel, hanem azt gondoltuk, hogy majd kinövi, akkor komoly a veszélye annak, hogy kamaszgyerekünkből professzionális hazudozó válik. Mi a teendő?

Feltétel nélküli szeretet, elfogadás

A gyereknek éreznie és tudnia kell, hogy a szülő mindig, minden körülmények között szereti, elfogadja őt. Ha valamilyen hibát is követ el, vagy rosszul dönt egy helyzetben, vagy szándékosan az ellenkezőjét tette, mint amit a szülő mondott, akkor is van számára megbocsátás. Nem szabad úgy éreznie a kamasznak, hogy csak akkor szeretjük, ha jól teljesít. A szeretet nem függhet az iskolai eredményektől vagy a sportban, zenében stb. elért sikerektől. Ezt a feltétel nélküli szeretetet fontos kimutatni, kimondani, éreztetni, méghozzá akár fizikai módon is: öleléssel, puszival, egy simogatással, persze csak akkor, ha ez nem kínos az alanynak. A szakemberek egybehangzóan állítják, hogy a testi kontaktusnak fontos szerepe van kamaszkorban, mivel a serdülőnek fokozott lelki, érzelmi szükségei vannak: gyakran küzdenek elvetettséggel, kisebbrendűségi érzésekkel, sokszor bizonytalanok, félelmeik vannak, szoronganak.
Példamutatás

Soha nem várhatunk el olyasmit gyerekünktől, amit magunk sem gyakorlunk, például nem prédikálhatunk a dohányzás káros következményeiről cigarettával a kezünkben. Életmódunk, viselkedésünk, jó vagy rossz szokásaink sokkal jobban hatnak a gyerekünkre, mint az elméleti tanításaink. Figyelmet kell fordítanunk arra, hogy mit tanul tőlünk kamasz, mit utánoz le a saját életünkből.
Programok

Mostanában sokat lehet hallani arról, hogy a gyerekek túl vannak terhelve, sok az iskolai és iskolán kívüli elfoglaltságuk, mégis azt javaslom a szülőknek, hogy szervezzenek hasznos tevékenységeket délutánonként, illetve hétvégén, amivel eltöltheti a gyerek a szabadidejét, és minél kevesebb időt hagyjanak a céltalan lődörgésre, semmittevésre. Szerencsés, ha a gyerekek be vannak vonva a ház körüli teendőkbe, házimunkát végeznek, esetleg olyan feladatot is rájuk bízunk, amit nem szívesen csinálnak. Ezzel elkerülhetjük, hogy önző, egoista, lusta felnőtté váljanak. A munka és a küzdelem formálja a jellemet, a cél elérése pedig sikerélményt ad. Richard Whately angol filozófus szerint az, aki szorgalomra szoktatja gyermekeit, jobban gondoskodik róluk, mintha vagyont adna kezükbe.

Standovári Orsolya