A maga választotta Istentisztelet.

Te miért vagy vallásos ember?

Jézus Krisztus tanítványa vagyok Kereszténynek, tartom magam, de semmiképp nem vallásosnak.  Tudod nekem a vallásról csak a képmutatás az arrogancia a kevélység a rengeteg ember likvidálása inkvizíciók és más hasonló nem épp dicséretes dolgok, jutnak eszembe. A névleges kereszténység eléggé kimutatta kit is szolgál valójában!

 S miattuk milliók félreértés miatt nem keresik az Istennel való személyes kapcsolatot. Hogy is mondta Jézus” Kezetekben van az Isten országának a kulcsa! Ti nem mentek be és akik akarnának azokat se engeditek be…”Hát ez van, a vallásos világ szörnyei rendszeresen a felszínre törtek és törnek a történelem során. Természetesen ma már bizonyos területeken sokkal jobb a helyzet.De a képmutatás a megtérés nélküli szív ma ugyan úgy probléma. S hogy miért vagyok keresztény? Egyszerű a válaszom: A biblia kijelentései hitelesek és megtapasztalhatóak minden egyenes valóban Isten akaratát tenni akaró ember számára. 


 
Mi a vallás? Az ember hite vagy félelme?


Hasztalan emberi erőlködés hogy elhitessék magukat mindent, helyrehoztak Istennel…A vallás nem más, mint az adott időszak fügefalevele… egy nagy erőlködés amit sokszor a félelem motivál! S mindig az ember maga választotta istentisztelete hite. /Ami mondanom se kell nem az  amiről Isten beszél!/

Mi a véleményed a házasságról akkor már az élettársi kapcsolat nem?

A házasság remek dolog. Az hogy rengetegen kudarcot vallanak benne Nem a házasság, mint intézmény kudarca, hanem az embereké. Akik önzőségükkel, felelőtlenségükkel, egoista magatartásukkal ellehetetlenítik
a házasság megélését és válásba kényszerítik  társukat, vagy ők maguk menekülnek inkább a megoldás helyett a kapcsolat lezárásába. Az élettársi kapcsolat meg egy hatalmas nagy hamisítvány…ami úgy néz ki de messze nem az! Hiányzik a lényeg az elkötelezettség a másik felvállalása és a kettőnk körbehatárolása hogy a nehezebb napokon se rohangáljunk ki a kettőnk szövetségéből. Hirtelen ennyi.



Az Idő valóban gyógyít?

Nehéz téma az idő, elsősorban azért, mert a mi értelmünk, létsíkunk szinte csak az időben tud gondolkozni. Helyesebben időben és térben  tudunk leginkább gondolkozni. S néha valóban az idő múlását problémamegoldó erőnek tartjuk. Pedig ha valami az idő haladtával rendeződik ill. bármilyen irányú változás áll be egy adott dologban, azt nem önmaga az idő múlása eredményezte. Hanem az adott területen beállt változások a dolgok megértése feldolgozása.

Mi az első dolog ami az életről eszedbe jut?

Amire itt szerintem gondolsz azt csak nevében, hívják életnek. Erről inkább szomorú, hideg, és negatív dolgok jutnak eszembe általában. Valahogy mindent átjár valami hiba valami tökéletlenség. Mivel az "élet"szépségeit agyontapossuk a mindennapokban megnyilvánuló cselekedeteinkkel, beszédeinkkel, viselkedésünkkel. /természetesen nem mindenki egyformán  nyilván vannak kivételek is akik már nem így tesznek. .S úgymond  ennek a vetésnek  gyümölcseit is mi emberek fogyasztjuk el.  Az Igazi ÉLET számomra Jézus Krisztus. Róla elsőre is mindig jó gondolatok töltenek el.