"Miért nézi el az Isten "

Ha valamennyire is érteni akarjuk a világot, először tudomásul kell vennünk a Szentírás világszemléletét, különben nem birkózunk meg sem életünkkel, sem problémáinkkal.

Azt olvassuk a Bibliában, azt tanítja nekünk, hogy a világ a teremtő Isten kezéből csodálatos harmóniában jött ki. A teremtés koronája pedig az ember volt. Isten magasra emelte, társának választotta. Ez azonban csak teljes szabadságban volt lehetséges. Amit  Isten meg is adott az embernek.

Az emberiség történetének kezdetén azonban bekövetkezett az őskatasztrófa: a bűn. Az ember visszaélt szabadságával, szembeszállt Istennel, nem engedelmeskedett, mert maga akart a saját Istene lenni, még ha külső erő hatására is kezdődött mindez. És mind a mai napig az akar lenni! /Nehezen akarjuk elfogadni hogy nem a majom a nagypapa hanem teremtett lények vagyunk,akik felelősek a cselekedeteikért./ A Biblia már legelső fejezetében beszámol az ember bukásáról, a bűnbeesésről. Bukásával, az ember magával rántotta az egész teremtett világot. Mintha egy zsilipet húztak volna föl: bűn, halál, szenvedés, könny, nyomorúság betegség, és igazságtalanság tört be a világba.

Ezzel azt fejezi ki a Biblia, hogy már nem úgy élünk a világban, ahogyan Isten elgondolta; bukott világban élünk, amelyben a bűn uralkodik, és ahol az ördög, a “hazug”, az “embergyilkos” akkora hatalmat kapott, hogy a Szentírás egyenesen “e világ istené”- nek nevezi. /ezt a hatalmat az ember adta át neki/ A Biblia világszemlélete tehát nagyon is józan, és teljesen megfelel a valóságnak.

Ám azt is tudjuk a Szentírásból, hogy Isten nem kényszeríti rendre a világot erőszakkal. Be fogja fejezni a maga, választotta pályáját. Minden irtózatnak, szörnyűségnek és gonoszságnak meg kell érnie - amíg Isten véget nem vet neki, és nem teremt “Új eget és új földet”.

  Isten azonban nem hagyta mégsem egyszerűen magára a világot. Elküldte ide, ebbe a bukott világba Fiát, az Úr Jézus Krisztust, és ezzel az “új” már a bukott világban megkezdődött.  Isten Fia a kereszten a bűnösökért halt meg /minden emberért, mert mindenki vétkezett/ de ez nem legyőzetés volt,hanem a megváltásunk  miután a mi bűneink árát kifizette /meghalt értünk/ feltámadt a halálból, mert Ö szent és bűn nélküli volt.

Aki hisz Krisztusban, és befogadja az Ő lényét, igazságát életébe, abban elkezdődik az új! Valami egészen más, mint ami eddig volt, ez már a “Jövő” világa!

Azok az emberek, akik hisznek Isten Fiának, azok az Övéi, és bizonyságot tehetnek arról, hogy általa szabadította meg őket Isten a sötétség, a bűn hatalmából, s átvitte őket Fiának tiszta, szent országába (Kol 1,13).  Az igazi keresztények legtöbbször nem azok akik mellkasukat döngetve,különböző ruhákkal megkülönböztetve magukat az emberektől,magukat és hagyományaikat előtérbe tolva Isten beszédét meg félre rakva képmutatósodnak.

Akik hisznek Krisztusnak, és igéjét megtartják azok az ő tanítványai //s ezen a ponton a felekezeti nevek a különböző címkék nagyon - nagyon másodlagosak// és ő általuk akar Isten vigasztalást hozni a bukott világ nyomorúságába. Békességet és szeretetet.

Ők már nem kérdezik: “hogyan nézheti el Isten mindazt, ami a világban előfordul”? Ők tudják, hogy a bukott világ nem lehet másmilyen.

Saját bűnös életvitelének, cselekedeteinek, és Isten felé való nyílt lázadásának következményeit viseli hol nyögve, hol mosolyogva mintha minden rendben lenne, pedig a képmutatásának és nyomorának bűze messzire érződik. De készek segíteni a világban élő embereknek, amennyire tudnak, éppen azért, mert ők “új eget és új földet” várnak, amelyben békesség lakik majd! A Békesség királyának uralma alatt! Ami kétségtelenül hamarosan megvalósul.

S tudják egészen bizonyosan ez nem mese!